In The Focus

Csík István művéről, az „Ég, hegy, víz”-ről címe alapján azt gondolhatjuk, hogy hagyományos tájfestészeti alkotással van dolgunk. Ám a Munkácsy-díjas mester célja nem a természet reprezentálása, hanem egy mélyebb, elemibb struktúra feltárása az absztrakció eszközével. Az „Ég, hegy, víz” tulajdonképpen a címben szereplő elemek lebontása és átértelmezése. E gondolati és gyakorlati eljárás eredményeképp a természet egyfajta sűrítménye tárul a szemünk elé a vásznon. A képtér rendjének alapjául egy vertikális, illetve egy horizontális piros-fehér sáv szolgál, amelyek metszik egymást, így négy egyenlő részre osztják a festményt. Ha ezeket a négyszögeket külön-külön szemléljük, arra lehetünk figyelmesek, hogy mindegyikben találunk olyan formát, színt, motívumot, amely az ég, a víz, illetve a hegy képzetét hívja elő. Mind a négy különálló rész önálló belső renddel bír, ugyanakkor hatnak egymásra, egymásból építkeznek. Csík István az absztrakt festészeti elemeket finom árnyalatokkal tölti meg, a lágy ecsetkezelés pedig a természetet idéző felületekké alakítja a formákat. A hasonló alakzatokat- bár a képen egymástól távol esnek- hasonló színvilág jellemzi. A néző gondolatban egymáshoz illesztheti a rokonságban álló formákat, s így a ’kirakós’ elemei hagyományos tájképpé rendeződhetnek. Ám a gondolatkísérlet után a darabok ismét különválnak, és ekkor már az igazi struktúrát, az eleve adott rendet ismerjük fel Csík István „Ég, hegy, víz” című festményén. Megítélésem szerint a konzekvens életmű egészét tekintve az „Ég, hegy, víz” főmű, amely a természetábrázolás és az absztrakció összefüggésének koncentrátuma.

 

írta: Máté Zsófi

fotó: misi

 

Eg, hegy, viz (175x126 cm, olaj, vaszon, 2010)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ég, Hegy, Viz (175×126 cm, olaj, vaszon, 2010)

CELENI X PAF showcase

Celeni az Art.Salon:Társalgó Galériában

A Cselényi Eszter divattervező által megálmodott 2015. tavaszi-nyári kollekciót PAF gesztusfestészete díszíti, amelyet egy látványos performance és show keretében mutatnak be a közönségnek. Az itthon még páratlan performance célja, hogy megmutassa a képzőművészet és a divat lehetséges kapcsolódási pontjait, oly módon, hogy egyedi, de bárki számára hordható műalkotások jöjjenek létre.

Szeretettel várunk minden divat- és műkedvelőt!

Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött: info@celeni.hu

Legyél az elsők között, akik testközelből láthatják a Celeni X PAF 2015 ss kollekció modelljeit!

Bővebb információ

www.tarsalgogallery.com
www.facebook.com/artsalonbp
www.pafart.com
www.facebook.com/pafart
www.celeni.hu

In The Focus

Rajcsók Attila és PAF közös alkotása, az „Időfonat”, két művész, két művészeti ág, két gondolatvilág összekapcsolódása, egyszersmind a vegytiszta művészi alázat tárgyi megvalósulása. Ehhez elengedhetetlen a nyitottság, az alkotók, és a mű részéről egyaránt. Rajcsók Attilát a szobrászat térszervező ereje, valamint az egyensúly kérdése foglalkoztatja. Az „Időfonat” hegesztett acélpántjai úgy ágyazódnak, ölelkeznek egymásba, hogy anyaguk ridegsége ellenére, élettel teli, mozgásban lévő, pulzáló organizmus érzetét keltik. A szobor letisztult, steril felületén egyedül a pántok találkozási pontjában, rétegződésük nyomán jelenik meg az esetlegesség motívuma. Ez az apró részlet önálló, a szobor szempontjából másodlagos ritmikával rendelkezik, amely szolgálhatott PAF festészeti munkájának kiindulópontjaként. Az „Időfonat”-ot a gesztusfestészeti elemek teszik teljessé. PAF adott formavilágban érvényesíti festészetének markáns színeit, illetve a tudatosságnak alávetett gesztusok motívumhálóját. A festék rétegződése, a faktúra által módosítja a szobor felületét, míg a kolorit változatossága, sötét és világos árnyalatok váltakozása átritmizálja a mű belső terét. A kiállítótérben a posztamensen rögzített szobor egy PAF által megfestett drapérián áll. Ez az installatív elem ellenpontozza a szobron megjelenő gesztusokat, amelyek valamilyen emóció lecsapódásai. Vagyis mögöttes, tudati tartalom hordozói, míg a drapéria az akciófestészet tárgykörébe sorolható, ahol a fókuszban nem a gondolatiság áll, sokkal inkább maga az alkotói folyamat. Fontos leszögezni, hogy egyik művésznek sem célja uralni az „Időfonat”-ot. Ellenkezőleg, Rajcsók és PAF alkotói világai megnyílnak egymásnak, tisztelegnek egymás előtt, szabadságukból mit sem veszítve alkalmazkodnak egymáshoz. Ily módon abszolút harmóniában fonódnak össze egy páratlan műalkotásban.

 

írta: Máté Zsófi

fotó: misi

 

 

 

Idofonat

In The Focus

Incze Mózes „Folyamat” című festménye pillanatkép. Nem tudjuk mi az a cselekvés, ami a képen zajlik, nem ismerjük sem előzményét, sem a következményét. Amit látunk, az egy kimerevített, vég nélküli, néma momentum. Egy ruháit magára szorító, evilági figura az anyagtalan homályba nyújtja ki hosszú karját. Finom kéztartással tollpihét emel egy lebegő karika fölé, amelyet vibráló színű erőhatások öveznek. Az alak arckifejezése higgadt magabiztosságot sugároz, csupán ingét görcsösen markoló ujjai tanúskodnak a benne munkáló feszültségről. Tudatában van a ténynek, hogy éppen egy döntés előtt áll. A sűrű csend, amely Incze Mózes festményének egészét meghatározza, kihat a képen látható figura belső világára is. Az elnémulás, az elmélyedés, a befelé fordulás folyamatában látjuk őt, ahogy minden idegszálával egyetlen apró mozdulatra koncentrál, azaz a belsővel párhuzamos, kívül zajló folyamatra. Az tollpihe eleresztése talán semmiféle változást nem eredményezne a kép, illetve a figura világában, de meglehet, hogy egy másik, nem evilági szférába zuhanna át. Akárhogy is, a toll, mintha része lenne az emberalaknak. Bármi történik vele, az kivetülhet a birtokosára is. Ahogyan tetteink – amelyek értelmezhetők önmagunk meghosszabbításaiként- szükségszerűen visszahatnak ránk. Incze keze alatt elmosódik a határ külső és belső között. A festmény minden eleme értelmezhető a figurában zajló folyamatok külső megvalósulásaként. A „Folyamat” letisztult világa egy olyan dimenzió, amelyben döntések, cselekedetek, és azok hatásai válnak láthatóvá.

 

fotó: misi
írta: Máté Zsófi

 

Folyamat (100x140 cm, olaj, vaszon, 2014)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Folyamat (100×140 cm, olaj, vaszon, 2014)

 

In The Focus

Incze Mózes „Prototípus” című festménye egy átmeneti állapotot, egy köztes létezőt jelenít meg. A képen látható alak testének két oldala látszólag két különböző szféra attribútumait viseli. Bal válláról fehér ing csüng, amelyre tekinthetünk az evilági élet, a munka, a konvenciók szimbólumaként. A ruhadarabtól megszabadulni vágyó csupasz test jobb oldalára különös szerkezet van erősítve. Egy gépesített angyalszárny, amely nem szerves része a figurának. Művisége ellenére a szabadság, a megváltás lehetőségét hordozza magában. Csakúgy, mint az alak mögött megnyíló tér, amelynek vibráló kékje az égi világ elérhetőségének érzetét kelti. Incze Mózes feszült egyensúlyt tart fent a festményen az emberi és az emberen túli szféra között. A rideg, mechanikus kapcsolók és huzalok, valamint a figura krisztusi kéztartása és aranyló bőre nem felülírják, sokkal inkább kiegészítik egymást a képen. Kompozíciós szempontból értendő egyensúly ez, amely nem tudja tökéletesen kitakarni a gondolati összeférhetetlenséget. Nem is célja. Lehetséges-e egyszerre két világban létezni, vagy a technika segítségével üdvözülni? Ezt a gondolatkísérletet végzi Incze Mózes „Prototípus” című festménye.

 

fotó: misi

írta: Máté Zsófi

 

Prototipus (100x140 cm, olaj, vaszon, 2014)

 

 

 

 

 

 

 

 

Prototípus (100×140 cm, olaj, vaszon, 2014)

In The Focus

Borbély László „Floors kastély – Skócia” című festménye nem pusztán egy létező épület képmása. A művész nem a valóság pontos ábrázolását végzi, érdeklődésének fókuszában a különböző látásmódok vegyítése áll, s hogy ezek egyszerre váljanak láthatóvá. Az ábrázolásmódban érezhető az élményszerűség, a képen a festő egyéni perspektívája érvényesül. Az egyéni benyomások elsődlegessége megmutatkozik azon elemek által, amelyek a festményt az idill felé távolítják a valóságtól, például a kastély meleg színei és a rá vetülő lágy fények. Ugyanakkor Borbély festészetének valódi egyediséget az a technika kölcsönöz, ahogyan a képet felépíti. A „Floors kastély – Skócia” azt az érzetet kelti, mintha prizmán keresztül tekintenénk a látképre. Az épület és környezete különálló geometriai alakzatok vizuális összeolvadásának köszönhetően válik egységes látvánnyá. Ezek az alakzatok az épület struktúrájának alárendelve helyezkednek el a festményen, tulajdonképpen az építészeti tér kiterjesztései. A „Floors kastély – Skócia” tehát különböző eszközökkel, több szinten értelmezi át a valóságot.

írta: Máté Zsófi

fotó: misi

 

 

Floors kastely (Skocia) (60x110 cm, olaj, vaszon, 2012)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Floors kastely (Skocia) (60×110 cm, olaj, vaszon, 2012)

In The Focus

Rajcsók Attila „Bölcső” című művének formavilága megannyi értelmezési lehetőséget kínál a néző számára. A letisztult, steril, rétegesen hegesztett hófehér acélszobor egymásba ágyazott, mégis elkülöníthető részei egy folyamatot jelenítenek meg. Mintha a szemünk előtt csírázna ki egy mag, bontaná szirmait egy növény, bújna ki vastag páncéljából egy állat, vagy akár éppen egy ember jönne a világra. A kibontakozás, a születés lassú, és le nem zárult folyamatát ragadja meg a „Bölcső”, s egyúttal ennek ellenkezőjét is. Hiszen ami nyitásnak, kibomlásnak tűnik első pillantásra, valójában lehet a bezáródás, az elmúlás aktusa is Rajcsók szobrának esetében. A fehér szín semlegessége okán is eldönthetetlen, hogy amit látunk az a műtárgy kitárulkozása, vagy önmagába zárulása. Úgy tűnik a „Bölcső” egy köztes állapot, egy olyan momentum megtestesülése, amikor még adott a mű belsejébe való betekintés. De vajon mi az, amit ebben az állapotban is elrejt a magába burkolózó alkotás? Ezt a kérdést hagyja nyitva Rajcsók Attila „Bölcső”-je.

fotó: Borsos Mihály (misi)
írta: Máté Zsófi

Bolcso (92x56x45 cm, hagesztett acel, 2012)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bölcső (92x56x45 cm, hegesztett acél, 2012)

In The Focus

Csáki Róbert „Garde Dame” és „Esti randevú” című táblaképei finom narratívát bontanak ki, mintha csak egy regény egymást követői jelenetei volnának. A „Garde dame”-on két nőalakot látunk, egy jómódú hölgyet és annak sötét vásznakba burkolózó társalkodónőjét. Ruháik redőit az erős nappali fény olyannak láttatja, mintha anyaguk papír volna. A hátat fordító, titokzatos nők feltehetőleg halk, személyes csevejt folytatnak egymással. Az „Esti randevú” című képen a garde dame vigyázó szeme már nem vetül a fehér ruhás nőre. Kora esti fényben találkozunk vele újra, miközben egy kertben ülve vár valakit. Világos öltözetét, éppúgy, mint a környezetét lilás árnyalatúra színezi az alkonypír. Az arca ismét rejtve marad. Azonban nem csupán az alakok révén fedezhetünk fel rokonságot a két festmény között. Csáki Róbert mindkét mű atmoszférájába belefestette a csendet, igaz különböző módokon, más hangulatot előidézve. A „Garde Dame” egy hétköznapi jelenet megszokásból adódó nyugalmát árasztja, míg az Esti randevú a magányos, várakozással töltött percek feszült némaságát sűríti a képbe. E helyzetek és lelki állapotok eltérő jellegét Csáki színkezelése és fényábrázolása egyértelműsíti. Mindezeken felül a két festményben közös egy láthatatlan szereplő nesztelen jelenléte és tekintete, aki a figurákat hátuk mögé lopózva meglesi. A „Garde Dame” és az „Esti randevú” című alkotások homályában lappangó igazi titok az, hogy kinek tulajdonítjuk ezt a tekintetet…

 

Garde-Dame (45x35cm, olaj, vászon, 2014)

Esti Randevú (35x30cm, olaj, vászon, 2014)

 

fotó: Borsos Mihály (misi)
Írta: Máté Zsófi

 

csaki_gardedame_estirandevu

In The Focus / Percepciók 2. …csend……

Az Art Salon\Társalgó Galéria számára hagyomány, hogy az őszi idényt egy nagyszabású csoportos kiállítással nyissa meg, amely a „Percepciók” címet viseli. Ebben az évben a kiállítás tematikája, a hét kiállító művész által feldolgozott alapgondolat a csend. Balázs Imre Barna, Csáki Róbert, Gyémánt László, Incze Mózes, Paulikovics Iván, PAF és Szabó György mind elkészítették a saját csend-variációjukat. A kurátorok, Dr. Ocsovai Dóra és Dr. Kovács Katalin-akinek A csend alakzatai a festészetben című könyve részletesen tárgyalja e tárgykört- többek között azt a kérdést járják körül, hogy vajon hogyan hozható összefüggésbe a képzőművészet a csend fogalmával? Az evidens válasz természetesen az, hogy a festményekbe, illetve a szobrokba, mint tárgyakba eleve bele van kódolva a csend. Ugyanakkor esztétikai értelemben egyetlen műalkotás sem néma. Mégis, ahogy azt Kovács Katalin megnyitóbeszéde hangsúlyozta, a csend lehet egyfajta hatás, amelyet a művek kiváltani képesek. Ez érvényesül, amikor a kiállításban szereplő alkotásoknál időzünk. A Csáki Róbert portéin szereplő különös lények, mintha mondani akarnának valamit, de szótlanok maradnak, beburkolóznak a lágyan megfestett, békés háttérbe. PAF ezzel szemben egy-egy határozott, markáns színű gesztussal megtöri a képtér csendjét és nyugalmát. S ezek csupán példák arra a gondolati és technikai sokszínűségre, amelyet a „Percepciók 2…csend…..” című kiállítás egyesít önmagában…
írta: Máté Zsófi
fotó: Rédai Diana

 

IMG_4459p

IN THE FOCUS különkiadás / PAF

Augusztus 14-én a pécsi Nádor Galériában nagy sikerrel megnyílt PAF egyéni kiállítása. A festőművész nem csak egy zömében új táblaképekből álló anyaggal mutatkozott be, hanem izgalmas, újszerű installációs elemeket is tartalmaz a tárlat, amelyeknek létrejötte a Nádor Galéria inspiratív kiállítóterének köszönhető. Ilyen a kiállítás vezérfonalának tekinthető 81 méter hosszú festett vászon, amely a nézők feje fölött fut. A vászon tekergőzése a végtelenség érzetét kelti, harsány színei tökéletesen uralják a teret. Az installációs elemek másik csoportját a gesztusokba öltöztetett próbababák alkotják. PAF festészete új életre hívja ezeket a hétköznapi tárgyakat, a térben való elrendezésük pedig leszámol személytelen jellegükkel. A kiállítás telítettségéhez mindezek felül hozzájárulnak a térbeli festmények; öt, valamint hat oldalukon festett, körüljárható dobozok, amelyek a néző személyes terébe lépve tárják fel PAF festészetét. Ezt az erőteljes, provokatív kavalkádot ölelik körül a falakon látható táblaképek, melyekből mind tartalmilag mind technikailag táplálkoznak a fentebb leírt megjelenési formák. Mindezek alapján a kiállítás anyaga három különálló egységre bontható, s ráadásul minden egyes műnek megvan az önálló élete. Éppen ettől különleges PAF pécsi kiállítása: ez az elképesztő sokszínűség a szemünk láttára rendeződik oszthatatlan egésszé. Legyen szó installációról vagy festményről, a művek együtthatva erősítik egymást, s együttesen vezetnek minket egy lenyűgöző festészeti világba.

Aki teheti, látogasson el a pécsi Nádor Galériába, hogy részese legyen ennek a gesztusok, formák, felületek, színek adta különleges művészeti élménynek. Augusztus 21-én PAF festészete Cselényi Eszter divattervező kollekcióján elevenedik meg egy rendhagyó performance keretében, majd augusztus 28-án Jász András jazz szaxofon művész és a Zsirai Pincészet közreműködésével zene, képzőművészet és bor kapcsolatát ismerheti meg a közönség.

írta: Máté Zsófi

fotó: Panamy

 

022 008

In The Focus / DIALOG2

Június 26-án a grazi Eugen Lendl Galériában megnyílt a „Dialog 2” című csoportos kiállítás. Az Art Salon\Társalgó Galéria három festőművésze négy osztrák művésszel osztozott a kiállítótéren. Stefan Maitz kavargó gesztusai; Christian KRI Kammerhofer beszédes formái; Josef Wurm absztrakt látomásai és Michael Fanta kifejező rajzossága elegyedett párbeszédbe Csáki Róbert homályba burkolózó tájaival; Balázs Imre Barna finom gesztusrendszereivel és PAF erőteljes színeivel. A kiállítást megnyitó Dr. Méhes Márton, a Collegium Hungaricum Wien igazgatója beszédében a térben a műalkotások egymásra hatása nyomán létrejövő energiákra hívta fel a közönség figyelmét. Valóban, a galéria termei olyan mezővé alakulnak a „Dialog 2” sokszínű anyagának köszönhetően, amelyben különböző művészi látásmódok, más-más stílusok és technikák nyílnak meg egymásnak. A „Dialog 2” megadja a nézőnek a lehetőséget, hogy saját tekintete alkossa meg és alakítsa a különböző festmények kapcsolódásait. A kiállítás koncepciója ily módon tág játékteret biztosít mind az önálló léttel rendelkező műveknek, mind a látogatónak. Izgalmas, gondolatébresztő nyitottsága egyúttal megmutatja, hogy a művészet olyan közös nyelv, amely képes elmosni bármilyen határt.

fotó: Máté Zsófi
írta: Máté Zsófi

 

013

In The Focus / DIALOG2

2013 tavaszán az Art Salon\Társalgó Galéria művészei nagy sikerrel mutatkoztak be a bécsi közönségnek a „Dialog” című csoportos kiállítással. Idén júniusban Grazban, a Galerie Eugen Lendl-ben kerül megrendezésre a „Dialog II”. A koncepció csakúgy, mint egy évvel ezelőtt most is az, hogy a több művész alkotásaiból összeálló heterogén anyag harmóniába rendeződjön a kiállítótérben, az egyes művek megnyíljanak egymás felé, de ne veszítsenek egyediségükből, önálló létükből. Csáki Róbert, Balázs Imre Barna és PAF egyaránt kiváló művészek, akik más-más stílusban, más eszközökkel, eltérő érdeklődés és hangoltság alapján juttatják kifejezésre belső tartalmaikat a festészet segítségével.

Csáki festői vízióit káprázatos színek, mesteri kompozíciók jelenítik meg. Képein egy titokzatos, valótlan, mégis otthonos természettel találkozunk. Az „Hommage á Caspar David Friedrich” című festmény a homály világából a kép belsejébe vezeti tekintetünket, hogy a lágy fényű, rejtélyes távolban időzzünk.

PAF festészetében erőteljes gesztusok és színek dominálnak, amelyek egy erős érzelmekkel telített belső világ absztrahált leképeződései. Táblaképeinek markáns felületei, a kolorit mozgalmassága mély belső tereket hoznak létre. A „Gesture Box I” című műtárgy egy kocka, melynek minden oldalát PAF gesztusai borítják be. Az ily módon térbelivé váló képek megmutatják azt a végtelenséget, azt a le nem zártságot, amely a PAF műveket jellemzi.

Balázs Imre Barna elképesztő érzékenységgel ragadja meg azt a jelenséget, ahogy az ember az őt körülvevő világot tapasztalja, s lelkének, tudatának hatására saját képére alakítja azt. A „Flux LXII” végletekig tudatos gesztusrendszere természeti formákat tükröz vissza. A festmény színeinek intenzitása arról tesz tanúbizonyságot milyen óriási hatalommal rendelkeznek gondolataink és érzéseink.

A „Dialog II” sokszínűségét e három festőn túl a Galerie Eugen Lendl által delegált osztrák művészek Michael Fanta, Christian KRI Kammerhofer, Stefan Maitz és Josef Wurm is gyarapítják. Bár minden egyes műalkotás saját világot teremt és saját aurával rendelkezik, egymásra hatásuk, párbeszédük izgalmas, sosemvolt jelentésrétegekkel ruházhatja fel őket. A „Dialog II” című kiállítás arra törekszik majd, hogy a különböző művek kapcsolódásai nyomán láttassa a művészet nyitottságát, kimeríthetetlen, mindig megújuló jellegét.

fotó: misi

írta Máté Zsófi

Dialog_nagy

Megnyílt Szabó György Munkácsy-díjas szobrászművész CV című kiállítása…

Megnyílt Szabó György Munkácsy-díjas szobrászművész Curriculum Vitae című kiállítása Dr. Kállai Mária Kormánymegbízott jelenlétében a Szolnoki Galériában.
A kiállítást Dr. Borsos Mihály az Art.Salon / Társalgó Galéria vezetője nyitotta meg.

A kiállítás megtekinthető 2014. július 20-ig hétfő kivételével minden nap 9-17 óra között.

fotó: PAF