Szabó György 1947-ben született, 1972-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestere Somogyi József volt. Szabó György szobrai az absztrakció egy egészen különös változatát valósítják meg. Konstrukciói első ránézésre nélkülözik a figuralitást, a testet. A bronzból készült művek esetleges, nem e világból való szerkezeteknek tűnnek. Mégis, Szabó szobrai bevonnak minket saját terükbe, és struktúrájuk megszűnik idegennek lenni, minden részlet, minden nyúlvány tudatos szellemiséget takar. Beleveszünk a részletgazdag, kidolgozott felületekbe és valószerűtlen formákba, amelyekben bár nem találjuk az emberi testet, mégsem érezzük az emberség hiányát. Szabó György viaszveszejtéses technikával készült szobrai egyszerre zártak, behatároltak és mozgékonyak, alakulóban levők anyaguknak köszönhetően. Keretezik a szabadságot és megvalósítják a figuralitást a konstrukcióban.