Gótikus szárnyasoltárok
Borsos Mihály fotográfiáival
2006-ban az Év Könyvévé választották!
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításában láthatóak a reprodukált művek, melyek esetében fényképészként és bölcsészként is kihívást jelentett, hogy a régi idők velünk élő darabjait hitelesen „mesterremekként” interpretáljam.
Az 1934-ben alapított Régi Magyar Gyűjtemény részeként került 1973-ban a Szépművészeti Múzeumból a Magyar Nemzeti Galériába a későgótikus gyűjtemény. A palota egykori „tróntermében”, 1982-től látogathatóak az oltárok. Ezek javarészt a felvidéki templomokat díszítették. Rengeteg kárt tett ezekben a török és a protestáns képrongálás, ezért a reánk maradt és a gyűjteményben szereplő művekre nagy tisztelettel és szeretettel tekinthetünk szakrális hagyatékként és művészettörténeti örökségként egyaránt.
Tudjuk, hogy az oltárok elkészítése 1-2 évtől akár 10 évig is tarthatott, igazi mesteremberek céhes kereteken belül alkották s önálló kisépítészeti elemként illeszkedtek a gótikus templombelsőhöz. A gótikus szárnyas oltárok elkészültekkor a korabeli médium szerepét is betöltötték. Történeteket meséltek el okulásul mindenkinek és szerves részét képezték a liturgiának. Egyszerre jelenik meg ezen alkotásokban a szív és az értelem, a hit és az elkötelezettség.
Fotográfiai kihívást elsősorban a művek megvilágítása jelentett, hiszen nem mozgatható méretű alkotásokról beszélünk (151-675 cm magasságúak), illetve arannyal dúsan díszített plasztikákat kellett leképeznem.
A digitális technológia nem ad felmentést a fényképészeti alapszabályok szigorú betartása alól. Az optikai tengely a szárnyas oltár méretére való tekintettel kameraállványzat felépítését követelte, és indirekt, diffúz világítást használtam a műtárgyak megvilágításához. A felvételek szűk blendével és hosszú expozíciós idővel készültek. Pontos nyilvántartás készült a felvételek darabszámáról, illetve a visszakereshetőség okán specifikáltuk a felvételeket.
A fent körülírt művek fotografálása egyrészt dokumentációs kötelezettségként jelent meg, másrészt szakmai kihívást jelentett, de a legfontosabb, hogy hitem szerint az elkészült felvételek népszerűsíthetik e méltán világhírű alkotásokat.
kép és szöveg: Borsos Mihály
