Csáki Róbert kiállítása

Csáki Róbert festőművész kiállítása

Art Salon Társalgó Galéria
2018. november 9. – 2019. február 15.

Megnyitó: 2018. november 9-én, pénteken, 19 órakor

A kiállítást megnyitja: Dr. Bánhegyi Anna és Dr. Bereczky Loránd

A tárlat megtekinthető minden hétköznap 11-18 óra között, ettől eltérő időpontban egyeztetés alapján állunk látogatóink rendelkezésére.

Előkészületben: Balázs Imre Barna

Készülünk az őszi szezon első programjára, amely Balázs Imre Barna festőművész önálló kiállítása lesz!

A tárlathoz kapcsolódóan bemutatjuk majd a művész első monográfiáját.

További információk hamarosan!

Legfrissebb híreinkről, aktuális programjainkról Facebook oldalunkon is tájékozódhat!

 

 

VALKÓ LÁSZLÓ: “A másolat jelentésváltozásai a képzőművészetben” I ELŐADÁS

Valkó László Munkácsy Mihály-díjas festőművész 2018. június 27-én 18 órakor “A másolat jelentésváltozásai a képzőművészetben” címmel tart előadást Colin Foster szobrászművésszel, és PAF festőművésszel közös kiállításához kapcsolódóan az Art Salon Társalgó Galériában.

Valkó László (1946-) pályája során a hagyományos festészeti eszközökön túllépve vizsgálja és transzformálja a képi-, kompozicionális konvenciókat. Visszatérő tematika többek között a tájkép, valamint az absztrakció és az emberalak viszonya. Festményei alapjául gyakran ’kész’ képek (fotók, digitális printek) szolgálnak, amelyeket festői és grafikai elemekkel kombinál, tovább árnyalva ezzel az adott téma vagy tárgy jelentésrétegeit.
Valkó László a PTE Művészeti Kar Doktori Iskolájának Professor Emeritusa.

Colin Foster: How It’s Made – Plastic Into Plastic I Workshop

Colin Foster Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész 2018. június 14-én 19 órakor workshoppal egybekötött előadást tart Valkó László és PAF festőművészekkel közös kiállításához kapcsolódóan az Art Salon Társalgó Galériában.

A workshop keretein belül Colin Foster bemutatja az általa kifejlesztett szobrászati eljárást, és bevezeti a közönséget a legkorszerűbb szobrászati technológia, a 3D nyomtatás kérdéskörébe.

Colin Foster (1954-) szobrászművész Angliában született, 30 éve Magyarországon él és alkot, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának Doktori Iskoláját vezeti. Sajátos technológiával dolgozik: műgyantából, műanyagból öntött mesterséges, ipari formákból természetelvű szobrokat készít. A legkülönbözőbb alapanyagok öntvényeinek egymásra halmozásával az identitás és történet nélküli tárgyaknak új kontextust teremt, ahol a mesterséges alkotóelemek egy organikus formavilágban egyesülnek.

„One possibility that particularly interests me currently is the potential offered by scanning these resin (plastic) works and printing them using 3D technology in limited editions – PLASTIC INTO PLASTIC!” (Colin Foster, 2017)

Ünnepi nyitva tartás

Incze Mózes és Varga Melinda kiállítása a két ünnep között kizárólag egyéni bejelentkezés alapján látogatható.
Időpontot egyeztetni a kunstkonsult@kunstkonsult.hu e-mail címen lehet.
Január 12-én Varga Melinda installációs workshopjával indítjuk az évet. További információk hamarosan!

Boldog, békés Karácsonyt és sikerekben gazdag Újévet kívánunk!

PAF I pop-up kiállítás

Tisztelettel meghívjuk PAF – Pintér András Ferenc festőművész pop-up kiállítására.

Megnyitó:
November 20. hétfő 19-21H
A kiállítást megnyitja: Koltay Anna

Kapcsolódó program:
November 25. szombat 18-20H I Finissage I záró tárlatvezetés

A kiállítás megtekinthető november 25-ig hétköznap 11 és 18 óra között, ettől eltérő időpontban egyeztetés alapján állunk látogatóink rendelkezésére.

 

Zalakovács József & Borszéki Zita I pop-up kiállítás

Tisztelettel meghívjuk Borszéki Zita divattervező és Zalakovács József festőművész közös pop-up kiállítására.

Programok:
November 10. péntek 19-21H – Megnyitó I Borszéki Zita
November 11. szombat 16-18H – Találkozás a művészekkel
November 17. péntek 19-21H – Finissage I közreműködik Dávid Máté divatújságíró

A kiállítás megtekinthető november 17-ig minden hétköznap 11-18 óra között, ettől eltérő időpontban egyeztetés alapján állunk látogatóink rendelkezésére.

//////////////////////////////////////////////////////ENG/////////////////////////////////////////////////////

Please accept our invitation to the pop-up exhibition of Zita Borszéki, fashion designer and József Zalakovács, painter.

Programs:
10th November, 7-9PM – Opening I Zita Borszéki
11th November, 4-6PM – Meet the Artists
17th November, 7-9PM – Finissage I with Máté Dávid, fashion writer

The exhibit is open to visitors through 17th November on weekdays from 11AM to 6AM, or by appointment.

 

Rajcsók Attila: “A jövő emlékei” – Máté Zsófi elemzése

Rajcsók Attila: „A jövő emlékei”

 

Rajcsók Attila szobrászata fordulóponthoz érkezett „A jövő emlékei” című kiállítással. Az új művekben rejlő szobrászati kihívásnak komoly tétje van. Két radikálisan eltérő technológiai eljárás találkozik bennük, amelyek nem csak más-más metodikát igényelnek a művészeti gyakorlat, az alkotói folyamat szintjén, de művészetelméleti szempontból is külön utakat jelölnek ki. Rajcsók Attila nem riad vissza ezekből a kettősségekből adódó ellentmondásos helyzetektől.

 

 

Kezdjük a szobrok technikai kettősségénél. Már említettük, hogy két szobrászati eljárásról, illetve azoknak egymáshoz való viszonyáról kell beszélnünk. Az egyik a mintavétellel készült direkt lenyomat, amellyel Rajcsók az arcmásokat alkotta meg. Itt a modell arcáról gipsz segítségével vesz mintát, amelynek a negatívját bronzba önti, így jön létre a pozitív öntvény. A technika hagyománya egészen az ókortól kíséri a művészet történetét. Ezzel a módszerrel készültek a halotti maszkok, amelyek élethű emléket állítanak a már nem élőnek, az arc fiziognómiájának, attribútumainak, az arc végső kifejezésének megőrzésével, már az ókori római arisztokrácia idején is. Az, hogy egy eljárás ennyire régen része a művészeti gyakorlatnak, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne problematikus. Sőt, ha nem lenne az, valószínűleg nem születhetnének hozzá kapcsolódó kortárs variációk.  A probléma abból adódik, hogy a lenyomatkészítés, illetve maga a lenyomat elviekben teljesen szembemegy mindazzal, amit a művészettörténet a szobrászat lényegének tart: méghozzá az anyagban megalkotott vagy újraalkotott elevenség megcélzásával. És akkor még finoman fogalmaztam, a lenyomat kérdését hosszan tárgyaló Georges Didi-Huberman nem ennyire megengedő a mintavétellel készült maszk kapcsán, szolgai reprodukciónak nevezi, amely holttá dermeszti szubjektumát, sőt a művészet ideáljának halálával azonosítja.[1] Azaz a maszk hiába élethű, akár tökéletes mása egy arcnak, mégsem képes úgy megelevenedni, mint egy márványból megformált alak, vagy, hogy konkrétabb legyek, például egy acélból megépített organikus forma. Didi-Huberman álláspontja persze vitatható, de az kétségtelen, hogy a mintavételnél a forma kölcsönzött, nem pedig megalkotott, ami egyrészt túlzott hasonlósághoz vezet, másrészt olyannyira dermedt verziója ez a valóságnak, hogy elveszíti kapcsolatát az eredetivel. Azonban – hogy Rajcsók Attila munkái felé közelítsek még a lenyomat problémánál maradva – az legújabb szobrai nem halotti maszkok. Az egyik egy önportré, erről a műfajról pedig jól tudjuk, hogy komoly jelentőséggel rendelkezik egy alkotó életművén belül. Aztán ott van még a probléma fenomenológiai vetülete: a saját arcomat sosem nem láthatom, csak annak képét. Ha nem láthatom önmagamat egészben, nem is birtokolhatom, vagyis nem vagyok a magam ura. A bronzöntvény nem az eredeti arc, ez igaz, ám a háromdimenziós térben létezik, ugyanazokkal az arányokkal rendelkezik, mint az igazi. Az az eshetőség is fennáll, hogy a lenyomatok és az eredeti arcok között nincs azonosság, nem őrzik meg azt a pillanatot, amikor a gipsz és a bőr összeért, de nem is áll szándékukban, mert általuk egy új entitás képződik, ami Rajcsók esetében az absztrakt szobrászati elem bekapcsolásával válik lehetővé. Ezt legfőképp azzal tudnám alátámasztani, hogy míg a férfi portét egyértelműen azonosítani tudom Rajcsók Attilával, addig a női portrén nem ismerek magamra, ami úgy vélem nem a személyes involváltságomból adódik. Nem is azt jelenti, hogy az alkotás ne sikerült volna, egyszerűen arról van szó, hogy az archoz kapcsolt acélból készült szobrászati elem (amely bármilyen hasonlóságnál jóval fontosabb, hiszen ez teszi a szobrot Rajcsók Attila szobrává), tehát ez az elem felülírta a bronzöntvényt, olyan utómunkát kívánt meg, ami szinte felszámolta a szobor-arc és az én arcom közötti kapcsolatot.

 

 

Rajcsók Attila művei nem reprodukálni akarják a valóságot, nem törekszenek realizmusra. Ha szemügyre vesszük őket, ennek legnyilvánvalóbb eszköze az arcmás esetében a cizellálás, és a patina, amelytől a maszkok a felületük végleges állapotát nyerik. A két arc plaszticizált felülete, sötét színe, bizonyos mértékben eleve eltávolít a realitástól. Ami végképp elszakít tőle, azok a maszkokhoz kapcsolódó absztrakt szobrászati elemek. Túl a reprodukción, a hasonlóság problematikáján, a rétegelt, hegesztett acéllemezekből megalkotott formavilág által a szobor egészen más kontextust jelöl ki. A mesterséges koponya, amely a maszkhoz társul nem független az adott arc adottságaitól. Olyannyira nem, hogy az emberi arc egyedisége jelen esetben szükségszerűen egyedi szobrászati megoldást kíván meg. Ahogy itt is láthatjuk a két különböző fiziognómia különböző formaiságot eredményez. Mindkét szobor esetében számos asszociáció lehetséges az arcokhoz kapcsolódó elemet illetően. Eszünkbe juthatnak harci felszerelések, sisakok, hagyományos viseletek, figurák a science-fiction világából, de annyi bizonyos hogy a maszkok által ábrázolt arcok természetes arányaihoz képest, másfajta belső dinamikát, más tériséget, önálló belső logikát, egyszóval másmilyen minőséget képviselnek.  Így tud érvényre jutni az alkotó hatalma a lenyomat felett. Rajcsók integrálja saját szobrászatának eszközeit, és stílusjegyeit, amelyek eddig is az absztrakció és a figuralitás határán mozogtak. A természetből vett formák rétegelt acéllal való újraalkotásánál, átértelmezésénél Rajcsókot a forma önállósága, az egyensúly kérdése foglalkoztatta. Most továbblép az ember irányába, de nem egyszerűen az ember reprezentációját haladja meg, hanem magát az emberit is. Az absztrakt szobrászati elem szervesül a maszkkal, a koponyát helyettesítő funkciót tölt be, és átértelmezi a lenyomatot. Általa a művészettörténet által lebecsült szobrászati forma válik az utolsó darabbá az emberi életből, az emberi múltból, amelyet az artifikális koponya felülír, és egy talán nem is olyan távoli jövőbe utalja, ahol az emberi és a gépi még a mostaninál szorosabban kapcsolódnak össze, elmosva a határokat élő és élettelen között. Ez az a gondolati kör, amelyet mindannyian jól ismerünk a science-fiction irodalom, és filmek világából, a technikai fejlődésnek az a szakasza, amikor a mesterséges intelligencia már meghaladja az ember képességeit. Rajcsók Attila víziójában az ember még nem tűnt el maradéktalanul, de már nem is teljes mértékben önmaga: szerves és szervetlen alkotóelemek összefonódásából épül fel, ezt az állapotot a sci-fi világában kiborgként ismerjük. Rajcsók Attila szobrászati vállalása jóslatként is értelmezhető: a jövő férfija és nője, a jövő művésze és kurátora, akik félig emberek, félig gépek. Teljességükben nem ismerhetjük őket, hiszen bár a posztamensek szerves részei a két szobornak, mégsem helyettesítik a testet.  Ennek a disztópikus jövőképnek Rajcsók Attila emléket állít az itt látható szobrokkal.

 

 

A kettősség, amelyet már korábban említettünk tehát a szobrok által játékba hozott idősíkok szintjén is működik. Tulajdonképpen Rajcsók Attila hatványozza azt az anakronizmust, amely Didi-Huberman alapján már a lenyomatban is benne van: kettős idődimenzió, kettős távolság, az eredet dimenziója, és a vég dimenziója. rejlik benne. A lenyomat problematikája azért aktualizálható, azért izgalmas, mert mint művészeti forma kívül rekedt a művészet történetén: egyesül benne a történelem előtti, és a történelem utáni. Egyrészt benne van az ősrégi: a lenyomat története ott kezdődik, amikor az ősember kéznyomát a barlang falán hagyta. Másrészt az időn túli, a szubjektum vége, a művészet vége: amikor Marcel Duchamp ráeszmél, hogy a világban annyi tárgy van, hogy felesleges újat létrehozni, a művészet nem alkotó folyamat, hanem kisajátító lesz. Ez az időbeli paradoxon  az, ami miatt a lenyomatkészítés gyakorlata, és ennek variációi annyira izgatja a 20. század és napjaink művészeit. Rajcsók Attila felhasználja a lenyomat technológiáját, amelyet saját szobrászatának eszközeivel, stílusjegyeivel egyesítve le tud horgonyozni abban az időben és térben, amelyet ezek a művek mindig is kijelölnek, és teszi ezt úgy, hogy igazából nem a jelenről beszél, hanem a múlt és a jövő viszonyáról, az emberi és az ember utáni állapot közötti átmenetről.

 

Máté Zsófia

 

[1] Georges Didi-Huberman: Hasonlóság és érintkezés, Budapesti Kommunikációs Főiskola, Budapest, 2013

Rajcsók Attila – “A jövő emlékei” – Ajánló

Jövő hét pénteken indul az őszi szezon az Art Salon Társalgó Galériában, Rajcsók Attila pop-up kiállításával!

„A jövő emlékei” címet viselő projekt során Rajcsók egyrészt felidézi a halotti maszk technikáját a saját arcáról vett lenyomattal, másrészt integrálja művészi stílusjegyeit szobrászati vállalásának prototípusába.  Rajcsók Attila új műveinek bázisául az a tartalmi és technológiai anakronizmus szolgál, amely múlt és jövő egymást kizökkentő viszonyából adódik. Az itt közölt fotó a mű születésének egy stációját örökíti meg. A kiállítás megnyitóján már végleges formájában találkozhatunk az alkotással, és annak párdarabjával is. Mivel minden arc különböző és egyedi, ebben az esetben  két egyforma szobrászati struktúra sem jöhet létre, amely a maszkokhoz társul. Rajcsók célja az arc pillanatnyi állapotának rögzítésén túl, hogy megalkossa a kizárólag az adott maszkkal kompatibilis, eleven dinamikájú formavilágot. A maszk megdermeszt egy momentumot a jelenből, amely az arc fiziognómiáját, múltját is hordozza. A lenyomathoz kapcsolódó absztrakt szobrászati elem, azaz a rétegelt, hegesztett acélból felépített mesterséges koponya a maszk realizmusától az emberen túlira, egy fiktív jövő irányába mutat.

Szeptember 29-én az eltérő szellemiségű szobrászati eljárások, különböző formavilágok és idősíkok összefonódását vizsgáljuk Rajcsók Attila „A jövő emlékei” című pop-up kiállításának megnyitóján!

szöveg: Máté Zsófi

fotó: Borsos Mihály (misi)

Colin Foster könyvbemutató

Tisztelettel meghívjuk Önt és partnerét
2017. június 19-én 19 órára az Art Salon Társalgó Galériába
Colin Foster „White” című albumának bemutatójára.
A könyvet bemutatja: Dr. Fabényi Júlia

Colin Foster „White” című kiállítása megtekinthető június 30-ig, hétköznap 11-18 óra között,
ettől eltérő időpontban egyeztetés alapján állunk látogatóink rendelkezésére.

 

 

 

Bemutattuk az új könyvünket.

Megköszönjük a sajtó figyelmét.
A most megjelent technikatörténeti albumunkat a tűzoltók és az önkéntes tűzoltók ezen weblapon kedvezményes áron május 31-ig megrendelhetik.
misi

 

Csík István 1Mű – 1Mester

Tisztelettel meghívjuk Önt és Partnerét 2016. február 4-én csütörtökön, 18 órára az Art.Salon:Társalgó Galéria

1 Mű – 1 Mester sorozatának legújabb eseményére.

Csík István Munkácsy-díjas festőművésszel legfrissebb alkotásáról Borsos Mihály és Máté Zsófi kurátorok beszélgetnek.

 

A RÉSZVÉTEL REGISZTRÁCIÓHOZ KÖTÖTT, SZÁNDÉKÁT, KÉRJÜK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEK VALAMELYIKÉN JELEZZE:

zsuzsanna.fige@tarsalgogallery.com ⎪ +36 1 212 56 48

 

csik_pici

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Art.Salon:Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly utca 22.
tel: +36-1-212-56-48
www.tarsalgogallery.com
www.facebook.com/artsalonbp