In The Focus

Csáki Róbert „Vernissage” című festményét egy különös, torz figura lakja be. Bár alakjának határai nem különülnek el egyértelműen a környezetétől, görnyedt felsőteste, ingének fehérsége, valamint a kezében nyugvó borospohár a mű elmosódott világának legvalószerűbb elemei. Nem úgy vastag nyakán ülő állatfeje, illetve fejei, amelyek bár ugyanazon test nyúlványai, más-más tekintettel fordulnak felénk. A zavarba ejtő, nyugtalanító külsejű lény, ha jobban megfigyeljük, valójában egy udvarias szörnyeteg, aki félénk szemekkel sandít ránk, és kisujját eltartva, ügyetlenül markolja a poharát. Mintha nem találná otthonosnak az őt körülvevő, homályba burkolózó világot. A vernissage francia szó jelentése a kiállítás ünnepélyes megnyitója. Csáki festményének címéből arra következtethetünk, hogy ilyen alkalomból gubbaszt ez az alak egy terített asztalkánál. Zavara, oda nem illősége abból adódhat, hogy teljességében, minden hibájával együtt látjuk, semmi sem óvja meg őt a tekintetünktől. Ebben a magatartásban és helyzetben érezhetünk valami finom utalást arra, ahogyan a művész áll a közönség előtt, mikor műveit bemutatja: pőrén és kiszolgáltatva.

 

fotó: Borsos Mihály (misi)

írta: Máté Zsófi

 

Vernissage (230x200cm, olaj, vászon, 2010)

 

Vernissage (230x200 cm, olaj, vaszon, 2010)

 

In The Focus

Balázs Imre Barna „Flux LVIII” című festményén dinamikus gesztusrendszer jelenik meg a pirkadat színeiben és fényeiben pompázó felületen. A gesztusok életre keltik a képet, miközben valami mozdulatlan állandóság nyugalmát sugározzák. Különböző, egymáshoz mégis illeszkedő színeik, eltérő intenzitású rétegződéseik nem eredményeznek feszültséget a kép terében. Az alap és a rajta megjelenő gesztusok mintegy egymásba oldódnak, létrehozva a kép megbonthatatlan egységét, a tiszta harmónia érzetét. Bár a gesztusok a véletlenszerűnek mutatkoznak, valójában egy olyan értelemegész részei, amelyben minden apró részletnek megvan a sajátos, elidegeníthetetlen helye és funkciója. A tudatos kompozíciónak alárendelve keretezik a képet, illetve túlnyújtóznak annak határain, egyszerre töltik meg mozgással és statikussággal a teret. A gesztusrendszerben kirajzolódó alakzatokban a természet formavilágának lenyomatait fedezhetjük fel a „Flux LVIII”-on. Balázs Imre Barna festménye visszatükrözi azt, ahogyan a festő, vagy akár a néző saját belső világa által új értelmet ad jól ismert látványoknak. Ily módon közeli kapcsolatot ápol a realitással, de nem egyszerűen megjeleníti azt, hanem tudati, lelki tartalmakhoz való viszonyát tárja fel a festészet eszközeivel.

fotó: misi

írta: Zsófi Máté

Flux LVIII (130×210 cm, olaj, vaszon, 2014)

Flux LVIII (130x210 cm, olaj, vaszon, 2014)

In The Focus

Balázs Imre Barna „Flux LXIII” című festményén egy másik valósággal találkozhatunk. Az absztrakt, gesztusok organikus rendszerét megteremtő mű inspirációját természeti formákból meríti. A festmény halványkék felületén látható világos színű, elmosódó jelenségekre tekinthetünk tükörképként, amely a vízfelszínen, az élő természet alkotóelemén jelenít meg egy számunkra nem látható tájat. Nem ismerjük tehát a valóst, amelynek másolata a visszatükrözés nyomán létrejön. Maga a festmény még egy szinttel továbblép, hiszen a tükörkép másolatát mutatja meg számunkra, tehát egy másolat olyan másolatát, amelynek nincsen eredetije. A „Flux LXIII” ezzel a művészettel egyidős filozófiai kérdéssel néz szembe: lehet-e több a művészet a természet puszta másolatánál? Ha Balázs Imre Barna festményét szemléljük, arra döbbenhetünk rá, hogy nem az az érdekes mennyiben leképezése a valóságnak a műalkotás. Saját, belső rendet hoz létre a minden esetlegességet kiküszöbölő kompozíció, amely a nézői perspektívát irányítva a mű mélyébe vezet, valami titokzatos sötétség, egy távoli szféra felé. Nem arra ösztönöz, hogy megpróbáljunk elképzelni, felépíteni az eredeti valóságot, amelynek a tükörképét adja. Ereje éppen abban áll, hogy önálló, önmagáért való világot teremt.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Flux LXIII (50×69,5cm, olaj, karton, fatábla, 2014)

Flux LXIII (50x69,5 cm, olaj, karton, fatabla, 2014)

In The Focus

Csáki Róbert „Strand” című festményének fülledt hangulata a vég nélküli nyári napokat idézi. Az apró táblaképen egy különös, barátságos alak fürdőzik a békés vízben. Jelenlétében van valami keresetlen báj, ahogy fénylő úszógumijával és hatalmas azúrkék strandlabdájával kisajátítja a mű stilizált környezetét. Egyenesen ránk szegezi tekintetét, amely egyszerre sugároz gondtalanságot és mélabút. Az egész festményt ez a finom ambivalencia határozza meg. Atmoszféráját könnyedséggel, gyermeki vidámsággal tölti meg a színes játékszerek látványa, míg az élettelen vízinövények lebegése fáradtságtól, magánytól terhessé teszik azt. Csáki „Strand” című művén a bumfordi, szeretetre méltó figura a kép világába invitálja a nézőt. Mintha arra kérne, hogy játszunk vele, vagy egyszerűen csak osztozzunk a meleg nyári csenden, időtlen mozdulatlanságon, álmatag derűn.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Strand (21x20cm, olaj, farost, 2003)

Strand (21x20 cm, olaj, farost, 2003)

In The Focus

Csáki Róbert legújabb festményének előterében egy bevetetlen ágy áll. Bár üres, az ember jelenlétét sugallja a kép rejtélyes terében, ahogy a baloldalon felsejlő állványzat is. Az ágy körül gomolygó bizonytalan homályt a festő szögletes kompozíciós elemekkel határolta le. Ezek nem illeszkednek egymáshoz, nem zárnak el tökéletesen egy biztonságos belső teret. Az előtér mintha egy minden irányba nyitott szoba volna, amelyet csupán e szabálytalan formák választanak el a háttér végtelenségétől. Csáki művén tehát két világ különül el, értelmezhetjük őket, mint emberi és isteni szféra, ébrenlét és álom, valóság és fantázia, élet és halál. Nézőként ezeknek a határára kerülünk. Az ágy ellenpontjaként a távolban egy apró, mégis az egész művet meghatározó égitest látható, talán ennek a fénye vetül a bútordarabra. A csillag azt a reményt hordozza, hogy hozzáférhetünk a mindenséghez, amelynek a része. Csakhogy Csáki Róbert művét belengi az elhagyatottság érzete, atmoszféráját valami nyugtalanító állandóság határozza meg. Ugyan a kép lehetőséget nyújt a nézőnek a két világ közti átjárásra, mintha egyúttal figyelmeztetne arra is, hogy nem élhetjük őket egyszerre.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Cím nélkül (59x68cm, olaj, vászon, 2009_2014)

Cim nelkul (59x68 cm, olaj, vaszon, 2009_2014)

Figyelem

PAF kiállítása technikai okok miatt március 27-én és 28-án zárva lesz, viszont örömmel értesítjük Önöket, hogy a kiállítást április 25-ig meghosszabbítjuk. Változatlan nyitvatartással várjuk látogatóinkat.

In The Focus

Az időbeliség képi megjelenítése nagyszabású művészi vállalás. PAF „Hidden Time” című műve első ránézésre az időt mechanikus szerkezetként értelmezi, amennyiben festményének durva felületébe vájt körök egy órabelső egymásba kapcsolódó fogaskerekeit idézik. A festmény középpontjában, minden elem találkozási pontjaként egy számlappal ellátott óra látható. A PAF által így ábrázolt idő mérhető, objektív. Az időbeliség azonban nem merül ki ennyiben, a festmény sötét színei, homok és pigment elegyéből adódó érdes, rejtélyes felülete, belső tereinek végtelensége sem tárgyának egyszerűségét, kézzel foghatóságát sugallják. A kép technikai komplexitása a gondolati sokrétűség lehetőségét hordozza: szól a mindannyiunk számára hozzáférhető időről, a privát, szubjektív időről, de a műalkotás saját idejéről is. Az alkotást vertikálisan kettészelő égővörös gesztus – amely lehet az idő működésébe való beavatkozás – uralja a festmény egészét. Ezzel a nagy erejű gesztussal PAF birtokba veszi a megismerhetetlent „Hidden Time” című művén.

fotó: misi

írta: Máté Zsófi

Hidden Time (100x50cm, vegyes technika, fatábla, 2013)

Hidden time (100x50 cm, vegyes technika, 2013)

In The Focus

PAF „Démonok és káosz I-IV” című művei oszthatatlan egészt alkotnak. A négy különálló mű egyazon gesztusrendszeren osztozik, egymás tökéletesen illeszkedő folytatásai. A dinamikus, nagy erejű gesztusok nem tartják tiszteletben kereteiket, túlnyújtóznak saját határaikon, megteremtve ezzel a négy festmény közötti átjárhatóságot. A „Démonok és káosz” sorozat nyitott mű, le nem zártsága képileg és gondolatilag egyaránt megvalósul. Az egymásba kapcsolódó, egymást folytató gesztusok kaotikus, mély, tömény képteret hoznak létre, egyes esetekben pedig sötét, démoni alakot öltenek. Az ecsetkezelés, a színek, a festék állagának változatosságának köszönhetően a néző, miközben igyekszik szabadulni az őt kísértő démonoktól, úrrá lenni a káoszon, feltárni a rétegződések által elfedett mögöttest, újabb és újabb figurákat, a képek közötti kapcsolódásokat fedezhet fel. Az új felismerések pedig más-más olvasatokhoz vezetnek. Ekképp a néző és a mű reflexív viszonya megváltoztathatja az egész festményt, a legkülönbözőbb érzelmi hatásokat idézheti elő. Ez a gondolati nyitottság adta lehetőség teszi kimeríthetetlenné, kelti mindig új és más életre PAF „Démonok és káosz” című sorozatát.

 

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

 

Demons and Chaos I-IV (100x50cm/darab, vegyes technika, fatábla, 2014)

 

Demons and Chaos I-IV(100x50cm:piece, mixed technique on wood, 2014) copy

 

In The Focus

Káosz alatt a köznyelvben zűrzavart szokás érteni, olyan állapotot, amely nemkívánatos, amelyben nem szívesen időzünk. Ugyanakkor a szó eredeti jelentése az a végtelen tér, alaktalan ősanyag, amelyből a világmindenség létrejött. PAF „Chaos” című festménye inkább ez utóbbi felől közelíthető meg. A festék rétegződése, a gesztusok által nyitott belső terek végtelen mélységet kölcsönöznek a műnek. A színek, a faktúra sokfélesége feszült hangoltságot kölcsönöz a képnek, amely a lehatárolhatatlanságból, megismerhetetlenségből adódó szorongást ülteti a nézőbe, de ez csupán a felszín. Ha elmélyedünk a műben egy minden esetlegességet nélkülöző belső renddé válhat az, amely első pillantásra kaotikusnak mutatja magát. A gesztusok ebben az értelemben egymásra ható erők tudatosan felépített rendszere, megküzdenek egymással a festményen, különös tekintettel a kép felső részét uraló feketék az alsó fehér színűekkel. A sötét és a világos egymásnak feszülésének terében, a kompozíció középpontjaként PAF festészetének meghatározó eleme, a vörös gesztus látható, ez a festmény rendjének alapja, amely egyidejűleg fenntartja és feloldja az említett ellentétességet. A gesztusok, színek és anyagok bravúros, megbonthatatlan, rendezett egysége PAF festményén a káosz teremtő erejének képi megvalósulása.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Chaos (100x100cm, vegyes technika, fatábla, 2013)

Chaos (100x100 cm, vegyes technika, 2013)

In The Focus

Csáki Róbert „Kolostor” és „Városi fények” című művei festészetileg rokonságban állnak a szín- és az ecsetkezelés, a fény ábrázolásának okán egyaránt. A képeken szereplő sosemvolt tájak kiismerhetetlenségük ellenére azt az érzést hordozzák, mintha nem először látnánk őket. Álomképek, akár emlékfoszlányok is lehetnének, amelyeket körülleng a változékonyság, az uralhatatlanság, a mulandóság. A „Kolostor” című képen a háttér végtelen, mély homályából egy épületcsoport világlik ki az előtérben, amely csak a rávetülő fényárnak köszönhetően válik el a környezetétől. A templom tornyának fehérsége központi szereppel bír, eluralkodik a festményen. E szín teremtő ereje a „Városi fények” esetében is meghatározó. A két fehér festékfolt felülírja a mű egymásba kavargó, sötét színeinek harmóniáját. Ám ami első pillantásra megtöri a képi világ rendjét, az valójában nélkülözhetetlen alkotóeleme annak. Ugyanígy a „Kolostor” pirosas festékpöttyei is a kompozíció végletekig tudatos, precíz voltáról árulkodnak. Az apró részletek felől tekintve megváltozik a festmények egésze, általuk megszűnik a sejtelmes, tünékeny tájak esetleges jellege. Többek között a művek színvilágától elütő, apró, világos pontokban összpontosul Csáki Róbert festészeti zsenije. Árnyalatok és fények talányos összjátéka, a látványok lehatárolhatatlansága realizálódik, állandóvá válik megdöbbentő erejük nyomán.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Kolostor (30x30cm, olaj, fatábla, 2013)

Városi fények (40x35cm, olaj, fatábla, 2013)

Kolostor_Varosi fenyek