In The Focus

PAF „Champagne” című festménye több tucat festékréteg mögé rejti titkát. Játékba vonja a nézőt, aki a látható és a mögöttes között kénytelen mozogni. A képnek kényszerítő ereje, ami elvárja, hogy rekonstruáljuk mindazt, amit a festő elfedett a szemünk elöl. A „Champagne” esetében ez a tendencia a figurán keresztül valósul meg. A kép hátteréből kinyúló női kézről nem tudhatjuk, hogy tartozik-e hozzá test is. Ez a kételkedés teremti meg a művel való együttjátszást. Nem tudunk belenyugodni abba, hogy a látvány, ami a kép által adott számunkra- nem az, amit valóban látnunk kéne.

A festmény címéül szolgáló pezsgő az ünneplés kelléke, érthető annak jelképeként is. Képileg a poharat görcsösen szorító kézfej az alkotás fókuszpontjául szolgál, hiszen a tárgy az egész művet átívelő élénkpiros gesztus kiindulópontja.

PAF pezsgőspohara üres. Felfelé ömlik belőle egy nagy erejű vörös gesztus. A hiányos figura alkarjára rácsorgó kékek elfedik a bőr színét. A képen zajló folyamatok eluralkodnak a kép tárgyán. Idegenként mutatnak valami jól ismertet, lehetetlenné tesznek valami könnyedet.

írta: Máté Zsófi

PAF – Champagne (100×100cm, vegyes, fatábla, 2013)

Champagne_honlap (100x100 cm, vegyes, fatabla, 2013)

 

In The Focus

 

Szabó György „Katedrális” című műve egy önmagát megalkotó és fenntartó organizmus. A viaszveszejtéses technikával készült szobor minden eleme kapcsolatban áll, egymásra utaltságukból pedig szükségszerűség adódik ott, ahol első ránézésre esetlegességet feltételezünk. Szabó György konstrukciójának nyúlványai – főként a magasba törő tornyok esetében- úgy fonódnak egymásba, mintha egy testet összetartó ízületek volnának. A bronzépítmény kiküszöböl minden statikusságot, élő szerkezet, amelynek összes részlete kihat az egészre, törékeny egyensúlyt létrehozva. A katedrális-jelleget Szabó György az ilyen épületekre emlékeztető elemekkel teremti meg, ám át is értelmezi ezeket. Amit látunk, az jól ismert építészeti jegyek puszta lenyomata. A „Katedrális” című konstrukció szakralitást konnotál, de annak csupán maradványát tartalmazza. Ez a hiány teremti meg azt a megfoghatatlan komorságot, amely körüllengi Szabó György szobrát.

Katedrális (180x22x20 cm, viaszveszejtéses bronz, vas, mészkő, 2009)

Katedralis Katedralis reszlet

IN THE FOCUS…

Csáki Róbert „Éjszakai szivárvány” című festménye valami megfoghatatlan ambivalenciát hordoz magában. A meleg színű, nyugalmas előtérben arctalan, színes alakok tekintenek a háttér felé, mintegy belső keretet alkotva a képen. A lábuk előtt elterülő vakító fehérségű városban mintha megfagyott volna az idő, egyedül az épületvázakra emlékeztető alakzatok nyújtóznak a sötét égbolt felé. Állványzatok csillagképpé, fogaskerekek égitestté alakulnak át. Odalent egy szürke ember ácsorog, nem láthatja azt, amit a tarka rongyokba burkolózott csoport igen: egy halvány szivárvány felsejlését az éjszakában. Nem tudhatjuk, hogy a figurák távoznak, vagy éppen belépni készülnek ebbe a képtelen térbe, kicsoda az baljóslatú szürke figura, ahogy azt sem, hogy milyen ez a fényes, idegen világ. Csáki Róbert festményén mégis minden bizonytalanságot, minden fenyegető állandóságot felold a pislákoló csillagok és a tünékeny szivárvány látképe, amely a maga egyetemességében is oly pillanatnyinak, annyira eviláginak tűnik.

Csaki_Ejszakai szivarvany (92x115 cm, olaj, vaszon, 2008)

IN THE FOCUS…

Új sorozatot indítunk,  IN THE FOCUS… címmel.

Kéthetente hétfőn, bemutatunk egy-egy Mesterművet a galéria művészeinek az alkotásaiból. A művekről Máté Zsófi bölcsész hallgató ír rövid bemutatót. Ebben a sorozatban, nagyobb felbontású kép tekinthető meg a műről.

 

Egy majd két méter magas és három méter széles vászon előtt állva az ember általában zavarba jön, igyekszik egyszerre látni részleteket és egészet. Balázs Imre Barna Flux … című festményén a lüktető gesztusok rendszere egyszerűen magába ránt. Túl közel vagyunk ahhoz, hogy távol tudjunk maradni.

Az árnyalatokban gazdag gesztusrétegek a kép egyes részein nagy erővel nehézkednek a felületre, másutt könnyeden lebegnek, vagy éppen sejtelmesen gomolyognak rajta. Kölcsönhatás lép fel köztük, alakítják egymást. Hideg és meleg színek együtthatva összeférhetetlen érzéseket váltanak ki, majd teljes, tiszta rendet hoznak létre bennünk és a képen egyaránt.

Balázs Imre Barna mesterművén mozdul a mozdulatlan és láthatóvá, észlelhetővé válik az elképzelhetetlen.

Balázs Imre Barna – Flux 57 (190×290cm, olaj, vászon, 2013)

 

bib flux57

Mester és Tanítvány

Gyémánt László és Nagy Boglárka közös kiállítása.

Megnyitó: 2013. október 21. 19h

 

Az Érdemes Művész díjjal kitüntetett Gyémánt László, galériánk kiemelt művésze, fontos alakja a kortárs magyar festészetnek. Pályája jelentős részét Londonban és Bécsben töltötte, így nemzetközi elismertségre is szert tett. Hazatérése után folytatta a munkát, gyarapodó életművét egyre inkább meghatározták az Amerikába tett utazások élményei. Az elmúlt két évben foglalkozik a fiatal, diplomás művésszel, Nagy Boglárkával. Gyémánt óriási hatást gyakorol az ifjú művésznő festészetére, főleg a figuralitás terén. Minden ecsetvonásban érezhető a mester jelenléte, miközben kialakul a tanítvány friss hangja is. A Mester és tanítvány kiállítás keretében Gyémánt László megosztja a teret Nagy Boglárkával. Eltérő tematikájú képekkel lesznek jelen, amelyeken a technika által bontakozik ki mester és tanítvány kapcsolatából adódó szakmai és szellemi közösség.

Gyémánt László és Nagy Boglárka 1   Gyémánt László és Nagy Boglárka