ART IS FUN… OUR GALLERY IS THE EXTENDED VERSION OF YOUR LIVING ROOM

Rovataink:

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

REFLEXIÓ_01

Kölüs Lajos: Bőrharisnya és az …

Abafáy-Deák Csillag: Kút-game!

IMPRESSZIÓK LIVE_3

IMPRESSZIÓK LIVE_2

IMPRESSZIÓK LIVE_1

Kovács Katalin: TAKTILITÁS, TAPINTÁS és

Rozslay Miriam Eszter: Az érintés…

Kovács Ádám: A fekete kéz

Kovács Ádám interjú előzetes

PREMIER 18:00-órakor

Paulikovics Iván Taktilitás

Megnyitó itt – YouTube 18h

Bereczky Lóránd interjú előzetes

Benkő Sándor TAKTILITÁS

Weblap ízelítő

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

REFLEXIÓ_01

REFLEXIÓ sorozat…
Rendkívüli idők, rendkívüli megoldások.
Tárlatunkhoz kapcsolódóan felkérjük barátainkat a szakmán innen és túl Horváth Zsuzsanna és Rozslay Miriam Eszter, hogy reagáljanak a tematikánkra, a művekre.
Interaktív beszélgetés minden csütörtökön 14.23-tól.
 
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.
Tel: +36 1 212 56 48
www.tarsalgogallery.com

Kölüs Lajos: Bőrharisnya és az …

Kölüs Lajos: Bőrharisnya és az irhánk védelmében

Egy rókáról nem lehet két bőrt lenyúzni, tartja a közmondás. Lehet, nem lehet, a Társalgó Galériában a Percepció sorozat 5. tárlatát láthatjuk, hízelkedés nélkül. Akinek a bőrit akarják lehúzni, annak hízelkednek. (Tersánszky J. J.: Kakuk Marci I. 161). Nem férek a bőrömbe? Igen, örömömben alig férek a bőrömbe, mert a Taktilitás kapcsán mégsem a bőr pH-értékéről van és lesz szó, hanem arról, hogy az ember bőr nélkül nem élhet.

A bőr testünk legnagyobb szerve, egyik legfontosabb szerepe a mechanikai védelem, emellett gátat képez vegyi anyagokkal, fertőzésekkel vagy a káros UV-sugárzással szemben. Egyben a legnagyobb érzékszervünk is, amelyen keresztül a benne lévő idegvégződéseknek köszönhetően számtalan információhoz jutunk a külvilágból. A bőrön keresztül érzékelünk például olyan ingereket, mint a hideg, a meleg, a fájdalom, vagy a barátaink és szeretteink megnyugtató érintése. A bőr további fontos szerepe a hőszabályozás.

A taktilitás szó kapcsán Cooper egyik regénye jut eszembe, a Bőrharisnya, aki nem más, mint a rokonszenves jellemű, felejthetetlen Natty Bumppo.  A pandémia idején valahogy úgy vagyok én is, mint a könyv két főszereplője: …Natty Bumppo és indián barátja, Csingacsguk a múltba révedező öreg szemével nézi a körülöttük kavargó eseményeket és a sok változást, melybe nehezen tud belenyugodni. Egy év alatt annyi változást éltünk át, miközben a vírus uralta az életünket, hogy több évbe is belekerül, mire életünk visszazökken a korábban megszokott kerékvágásba.

Száz éve történt a spanyolnátha, ami szintén felforgatta a világot. Ma a Covid-19 és mutánsai teszik ezt. Ebben a világban az érintés, a bőr érintése tilos, nem megengedett, kerülendő. Ennyiben ez a kiállítás provokáció is. Érints meg, sugallja, holott tilos, akár egy múzeumban is, megérinteni a tárgyakat. Sokan mégis megteszik, a tiltás ellenére. Virtuálisan  szabad, megengedett, csak más érzete van, bár szemünk előtt léteznek, szemünkkel fogadjuk be a művek látványát, az érintés csak képzeletbeli lehet. Frivol szerelem, légies és szűzies, már-már transzcendens. Ahogy a pár összeölelkezik, az már maga is provokáció, Dekameron világa, a testiség, a békesség, az egymásba való belefelejtkezés vágya elapadhatatlan (Szabó György – Pár, II., 1982). A közelség energiája, taszítása, vonzása.

Az emberi lét eszenciája, hogy tartozunk valahova és valakihez, hogy otthonunk van, szerelmünk, barátunk és családunk. Ma minden megkérdőjeleződik, semmi sem úgy van, ahogy megszoktuk korábban. Kifordult a világ (Zalakovács József – Taktilitás, 01, 2020), nem találjuk a helyes irányt. Itt már Shakespeare szavai is elnémulnának. Karantén van. Emberi drámák zajlanak a falak között, az otthonokban. Érintéssel és érintés nélkül. Közelséggel és elhagyással, magánnyal és hiánnyal (PAF – 9090-37, 2020).

Segít a művészet, segít a művész? Olyan, mintha az emberi civilizáció a vadonba költözött volna, vagy vadonban találta volna magát. Mintha a bőrünket nyúznák, semmit sem értünk, minden elmosódottnak látszik (Kovács Kitti – Permanens, meg nem nyilvánult formák, II.,2016). Semmi sem a régi, minden megváltozott. Ez most a valóvilág, és nem a tv-ben látott eszement és előre megrendezett játék. Most alakulnak a játékszabályok, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Permanens módon, taxatíve (Fábián Évi – Múlik az ártatlanság kora. A legóba zárt idő, 2021). Játszunk, vagy az idő játszik velünk. Nincs minden szabály megfogalmazva, alakulóban van. Ahogy mi is formálódunk a vírushoz, a vírus által. Megmutatkozik igazi arcunk, vagy épp elrejtjük azt. Maszkot viselünk, mintha örökös karneválban élnénk, és a forgatagban identitásunkat keresnénk, a tájat, amelyben élünk, amelyben szeretnénk élni. (Balázs Imre Barna – Flux, CXL, 2020, Flux, CXXXII, 2020)

Mintha mindennap jósdába járnánk, tudakolva, mit hoz a holnap (Szabó György – Háromkirályok jósdája, IV., 2004-2020). Tanácsokra vágyunk, mit tegyünk, mit ne tegyünk. A bizonytalanság korát éljük. A delphoi szentély homlokzatán álló feliratok közül (Ismerd meg magadat. Légy ura lelkednek. Keresd a hírt. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Senkit ne nézz le.  Hajolj meg az istenség előtt. Gazdagodj igazságos úton.) bármelyiket is választanánk, könnyen az isteni megszállottság (enthuziazmus) bélyegét süthetnék a homlokunkra a kételkedők. Oda a teljesség igézete (Rajcsók Attila – Karcsú csutka, I-II., 2019), csak a látszata maradt, a rideg valóság, a hús, harapásnyomokkal. És a megbélyegzettség, a stigma (Paulikovics Iván – Taktilitás 01, 2020), valakitől, valamitől el kell húzódzkodnunk, nem akarunk a közelében lenni.

A természet támadt ránk, az emberre. Kihívás ez. A túlélők diadalát hozza? Minden bizonnyal. Miközben a természet az, ami eltaszítja magától az embert, aki szeretne visszatalálni önmagához és a természethez, a kettő egymástól elválaszthatatlan. Ami most nem élet, az az életünk. Megtapasztaljuk milyen a nem élet, a természettől elzárt élet. Legyen az park, vidámpark, csónakház, Balaton, világkörüli út. Szorongunk a társas érintkezések elmaradása miatt. Nem élünk légópincékben, mint anyáink-apáink éltek a II. világháború alatt. Csetelünk, társasozunk a FaceTime-on. Időnként pánikolunk, mintha önkéntes száműzetésben lennénk. Ez egy határhelyzeti állapot, amelyben a létezés belső, szakrális formái kérdőjeleződnek meg, a korábbi közösségi rítusok.

A Társalgó Galéria misszió, a társas érintkezést erősíti, a reményt, hogy a valóságban is találkozhatunk a kiállított alkotásokkal. Én kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni… hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet – írta Henry David Thoreau, a 19. században alkotó amerikai író és filozófus. Élhetünk-e egyedül a vadonban? Minden bizonnyal nem. De a mostani életünk olyan, mintha a vadonban élnénk (Esse Bánki Ákos – Taktilitás, 2021), naponta vásárra víve a bőrünket. Hiányzik a bizalom a világ és az én között. Megváltozott, kételyek uralják az én-világunkat, az otthonunkat (Fábián Évi – Düh és feloldása, 2020). Vissza kell találnunk az érintések és az érintkezések világához, valóságához. Lehet 3D-ben élni, szemüveggel, virtuálisan, de akkor el fogunk felejteni valamit, az életünket. A határokat feszegetjük, mint a kiállított művészek. Mintha máris a jövő fogalmai szerint, a fogalmai közt élnénk. Harmóniára vágyunk, aminek a megvalósítása lehetetlennek tűnik, világunk tele van ellentmondással, konfliktusokkal (Zalakovács József – Színharmónia, 2017).

Szemmel tapintunk ebben a virtuális kiállításban, amely egyben hagyományőrző is, nem a művek újdonságával hat, hanem azok közös térbe kerülésével, az egymásmellettiségükkel és az egyidejűségükkel. Aki ezt a kiállítást végig nézi, úgy érezheti magát, mintha egy ritka vad nyomára lelne, és követné azt, igazi vadászszenvedéllyel. Saját szemére és kezére bízva a sikert. Bőrharisnyaként.

LINK

Abafáy-Deák Csillag: Kút-game!

Abafáy-Deák Csillag: Kút-game!

Vállfára tettük (vettük?) az otthonunkat. Pihen. Törötten. Vihetnénk a tisztítóba az otthonunkat, lassan véget ér a tél. Time to Go Home, Goodbye, mondhatnánk, az óránk pontosan jár, legóból van (Fábián Évi – Múlik az ártatlanság kora. A legóba zárt idő, 2021), okos, mint az atomóra, és még ártatlan, nem késik, nem késett le semmiről. Csak mi késünk, lekéssük az életünket. A vírus velünk van, talán már az otthonunkba is beköltözött. Mint a csiga a házától, szabadulnánk az otthonunktól. Nem lehet, belenőtt a bőrünkbe, vagy mi nőttünk bele a bőrünkkel. Elválaszthatatlanok vagyunk az otthonunktól. Talán a vírustól is. Egyelőre.

Vissza akarjuk kapni az otthonunkat, a régit. Keményen dolgozunk azért, hogy sikerüljön. Nagy kihívás ez, minden hazatérés az. A home office formában dolgozók nem térhetnek haza, hiszen el sem mentek otthonról, tudják, hogy így is veszélyben lehetnek, a hazatérők miatt. Ne térjünk haza? Mi lesz az emlékeinkkel, azokat nem lehet törölni. Vagy mégis? Zalakovács József – Taktilitás, 01, 2020 mozaik-képe a közelt és távolt montírozza össze, mintha a távol uralná a teret és az időt, mintha az egymás metsző vonalak egy kútgémet formálnának. Mintha a művész emlékeket idézne fel egy nem létező tájból. Tornyok és áramlatok, üzenetek, jelek jönnek-mennek, hírvivők láncolatban. Halljuk zsongását a villanypóznáknak, a villanyvezetékeknek. A négyosztatú kép (objekt?) elemei, egymásra tolhatók, érzékszerveinket jelenítik meg. Zalakovács másik képe (Színharmónia, 2017) merő feszültség, ellentmondás, betörés, kényszerítés érzetét kelti, nincs menekvés. A hideg-szürke színek a nyugalmat teszik zárójelbe. Nincs nyugalom. PAF minimalista festménye (9090-37, 2020) maga a nyugalom, egyfajta végtelen út, El Camino. Olyan horizont, amely a végtelenbe viszi a tekintetünket, megnyugvást ígér, a végső menedéket, még akkor is, ha ez a horizont felborult, megbillent, lejt valamerre, nem tudni, hogy most felfele vagy lefele tartunk.

Szabó György – Háromkirályok jósdája, IV., 2004-2020 adhatna eligazítást számunkra, merre is megyünk, merre is menjünk, ám választanunk kell, erre is, arra is mehetünk, rajtunk áll, hogy merre. Csillag vezérli majd az utunkat, csak emeljük fel fejünket az égboltra. Esse Bánki Ákos – Taktilitás, 2021 című, most sem csak mérete miatt monumentális festménye Danté Isteni színjátékát is megidézi: Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém. Mégis feldereng a távolban a fény, az alagút vége. De gondolhatunk a Mátrix című filmre is, a virtuális valóságra, az élet egy másik dimenziójára. Már nem a pokolban keressük önmagunkat, különösen nem a pandémia idején, amely maga a pokol, szabadulni szeretnénk belőle, de nem tudunk.

 A virtuális kiállítás nem taktilis szőnyeg, amelyen járhatunk, meztelen talpunkkal érzékelve a műanyagrudacskák nyomását. A taktilis szőnyegen való járástól nem kell félnünk, a szőnyeg két végén tapadókorongok találhatók, melyek gátolják a szőnyeg elmozdulását és csúszását. Valahogy mégis az az érzésem, hogy az idegrendszeremet hívja játékba a virtuális kiállítás, amely most egyfajta varázsszőnyeg, repülhetek általa, mint a mesében. Idegrendszerem is próba alatt áll, milyen utat járok és járhatok be, szabadon, lépésről lépésre. Egyik alkotást sem érinthetem meg ujjal, miközben térbeli és időbeli kiterjedésük hatással vannak rám. A közelségük, a személyes térbe való jelenlétük révén. Valami láthatóan láthatatlan, a belső elmozdulás, az érintés lehetősége és lehetetlensége. Érintetté válok, ha képzeletben is. Megérintenek a kiállított tárgyak, művészi formák (testsémák, geometriai minták, a tér érzékelése) és gondolatok. Átjár egyfajta nyelvi deficit, a tapintáson, az érintésen van a hangsúly, a kevésbé tudatos világon, és nem a nyelvi kifejezhetőségen, nem a helyes vagy helytelen beszédmódon. Az érzékiség világát nyitja meg és zárja is el előlem a kiállítás.    Egy pillanatra úgy érzem magam, mint Kafka kapcsán Tolnai Ottó: … Samsa, immár féreggé változva, kitörve a kanapé alól, észrevette, hogy a különben már üres falon ott lóg feltűnően a csupa szőrmébe öltözött hölgy képe, gyorsan fölmászott rá, és rátapadt az üvegre, amely jólesően simult forró hasához. Teljesen eltakarta a képet; ezt legalább biztos, hogy nem viszi el senki sem.

Tapadok én is az alkotásokra, mint egy polip tapadókorongja (Balázs Imre Barna – Flux, CXL, 2020, Flux, CXXXII, 2020). Égő csipkebokor, isten jelenléte, transzcendencia, látomás. Eltűnő alak, csak érezni, hogy ott volt, semmi külső jel nincs. Birtokbavétel is ez a látomás, ami egyben tapadás, fölnagyítás, a semminek látszó részletekbe való belefelejtkezés, akár egy álomba, vissza-visszatérek a részletekhez, keresem értelmüket, illetve kontextusuk határait. A műélvezet felfedezés is, sőt kíváncsiság. A szemmel való tapogatás. Mint amikor a férfiak szemmel vetkőztetnek egy női testet. Mit rejt a ruha? Mit rejt az alkotás? Materialitásuk ebben a virtuális térben megkérdőjeleződik. Összegubancolódik a valóság és a virtuális látvány. Az eredeti a másolattal. Helyet cserélnek egymással, mintha egypetéjű ikrek lennének, megkülönbözhetetlenek. Nézek és tapogatok, vak is lehetnék, aki vakábécét olvas. Hogy mondja Tolnai Ottó az érintésről: …Ilyenkor vajon távolodom magamtól, vagy közeledem magamhoz? Épp az érintés mint állandó kölcsönösség, mint az érzékelés és a cselekvés állandó visszatérése önmagában hozza létre a közelség lehetőségét.

Benkő Sándor György – R286-1875, R286-2156 két fotója egy nő táncmozdulatait rögzíti, a visszafogott megtorpanásét és a visszafogott odaadásét. Az érintés előtti pillanatot.

Bohumil Hrabal írta: Kezet sem fogott az uram senkivel, bemutatkozni sem szeretett, nem nyújtotta a kezét, mert irtózott a kézszorítástól és ha ez havonta egyszer véletlenül mégis megtörtént, az uram hátborzongatóan felüvöltött és rázta a kezét… Mintha erre rímelne Paulikovics Iván – Taktilitás 01, 2020 című, fej és arc nélküli szobra. A fekete kesztyű az összeérintett kézfejen (tenyéren) a megbélyegzettség jele, a fej, az arc hiányánál is szörnyűbb jelet látunk. A kiközösítés jelét, mintha pestises lenne az úrnak felesküdött, apokrif tanokat hirdető. Szent pogány, vagy pogány szent. A kesztyű, amit hordanunk kellene, ha elhagyjuk otthonunkat itt és most további asszociációkat is előhív.

Kovács Kitti – Permanens, meg nem nyilvánult formák, II.,2016 c. alkotása is a transzcendes létbe viszi tekintetünket, a látható világból a láthatatlanba, a meg nem nyilvánult valóságba.  Rajcsók Attila Karcsú csutkái is csak távolról kommunikálnak egymással. Egy párt látunk? Egy férfit és egy nőt? Érezzük az összetartozást, az egymás felé fordulást, a bal oldali képen, a csutka szára, mintha balerina cipőjeként törne a magasba, nem adja fel, táncol. Találkozni fognak. Ahogyan mi is a művekkel, rövidesen, nem csak virtuálisan.

LINK

IMPRESSZIÓK LIVE_3

IMPRESSZIÓK
Az Art Salon Társalgó Galéria Percepciók 5 / TAKTILITÁS című kiállításához kapcsolódóan ÉLŐ beszélgetős interaktív sorozatot indítunk.
Harmadik bejelentkezés: 2021 március 18-án 14 óra 23 perctől.
Tematikánk: a kiállító művészek bemutatják a koncepciónkat és az alkotásaikat.
A harmadik bejelentkezéskor Benkő Sándor, Fábián Évi és Szabó György várja az érdeklődőket.
 
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.
Tel: +36 1 212 56 48
www.tarsalgogallery.com
 
 

IMPRESSZIÓK LIVE_2

IMPRESSZIÓK
Az artsalon társalgó galéria percepciók 5 / TAKTILITÁS című kiállításához kapcsolódóan ÉLŐ beszélgetős interaktív sorozatot indítunk.
Első bejelentkezés: 2021 március 11-én 14 óra 23 perctől a galéria hivatalos FACEBOOK csatornáján. 
Tematikánk: a kiállító művészek bemutatják a koncepciónkat és az alkotásaikat.
Az első bejelentkezéskor Balázs Imre Barna, Esse Bánki Ákos, Kovács Kitti, Paulikovics Iván és Rajcsók Attila várja az érdeklődőket.
 
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.
Tel: +36 1 212 56 48
www.tarsalgogallery.com

 

IMPRESSZIÓK LIVE_1

IMPRESSZIÓK
Az artsalon társalgó galéria percepciók 5 / TAKTILITÁS című kiállításához kapcsolódóan ÉLŐ beszélgetős interaktív sorozatot indítunk.
Első bejelentkezés: 2021 március 04-én 14 óra 23 perctől a galéria hivatalos FACEBOOK csatornáján. 
Tematikánk: a kiállító művészek bemutatják a koncepciónkat és az alkotásaikat.
Az első bejelentkezéskor PAF, Rozslay Miriam Eszter és Zalakovács József várja az érdeklődőket.
 
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.
Tel: +36 1 212 56 48
www.tarsalgogallery.com

 
 

Kovács Katalin: TAKTILITÁS, TAPINTÁS és

Kovacs Katalin: TAKTILITÁS, TAPINÁS és érzékek PDF

Kovács Katalin TAKTILITÁS, TAPINTÁS és érzékek
– Töredékes gondolatok, francia művészetelméleti alapokon –

A rendhagyó tárlat láttán óhatatlanul felmerül a nézőben a kérdés: vajon mi köti össze az itt kiállított műalkotásokat? Mi az a titokzatos kötőanyag – gondolat, fogalom, koncepció –, amely mentén ezek a különböző anyagú, különböző műfajú alkotások egy kiállítótérben szerepelnek? Néhány töredékes gondolatot szeretnék felvázolni a tapintás, a taktilitás, az anyagszerűség – és az érzékek – vezérfonala mentén, francia művészetelméleti alapokon, ami a szűkebb szakterületem.

Egy etimológiai megjegyzéssel kezdeném: a francia nyelvben az ecsetvonás (la touche) és az érintés (le toucher) szó egy tőről fakad. Amikor ugyanis a festő ecsetjével – vagy hüvelykujjával– megérinti a vásznat, vagy a szobrász vésőjével az anyagot, mintegy fizikai kapcsolatba kerül a képpel és a szoborral. Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni azt az anekdotát, mely szerint a XVIII. század legnagyobb kolorista festőjéről, Jean-Siméon Chardin-ről azt rebesgették, hogy – amint Diderot is írja 1767-es Szalonjában – munkája során a művész éppannyiszor használja hüvelykujját, mint az ecsetet.

A francia toucher ige, akárcsak a magyar megérinteni kettős jelentésű, a konkrét értelemben vett érintés mellett meghatni értelemben is használatos. Ez korántsem véletlen, hiszen ez a két tevékenység a XVIII. század esztétikai gondolkodásában szervesen összefonódik: a francia művészetkritikusok egybehangzó véleménye szerint az a jó műalkotás, amely meghatja a nézőt, s nem csak a szemét bűvöli el, hanem a lelkét is megérinti.

A taktilitás ugyanakkor az érzékek ábrázolásának hagyományához is kötődik. De nem szokványos értelemben, mint amikor a festményeken az egyes érzékeket nőalakok vagy állatfigurák személyesítik meg (a pók például a tapintást, a majom pedig az ízlelést jelképezi), hanem nagyon is konkrét értelemben: a kiállított alkotásokon szinte kitapinthatók a textúrák, a felületek, erőteljes dinamikát sugallnak az elmozduló – egymásba mozduló – terek.

Fontos hangsúlyozni, hogy az érzékek közül a testhez – a testiséghez – nem a művészetelméletben sokáig a legnagyobb becsben tartott látás, hanem a tapintás áll a legközelebb. A művészetteoretikusok hagyományosan a látást tekintik a legnemesebb érzéknek. A tapintás ellenében a látás kitüntetett szerepe a festészet felsőbbrendűségét jelenti a szobrászattal szemben, a festészet részei közül pedig a szín elsőségét a rajzzal szemben. Ebben a felfogásban a XVIII. században következik be paradigmaváltás: a filozófiai gondolatok – többek között Condillac abbé Értekezés az érzetekről című írásának hatására, amelyben az áll, hogy ismereteink elsődlegesen a tapintásérzetre vezethetők vissza – a korszak művészetelmélet-írói is azt hirdetik, hogy minden vizuális művészet alapja a tapintás.

A festmények észlelése során a látás nyilvánvalóan megelőzi a tapintást: a látás, amely a távolit, és a tapintás, amely a közelit mutatja meg, a megismerés folyamatában egymás ellenpólusának tekinthető. Azonban felmerül a kérdés, hogy vajon ugyanazt érzékeljük, ugyanúgy érzékelünk közelről és távolról? A tárlaton szereplő alkotások befogadásakor a látás és a tapintás egyaránt lényeges, kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást.

A felvilágosodás korában azonban az érzékek hiányának a kérdéséről is gondolkodtak: Diderot például a vakon született ember által megszerezhető esztétikai tapasztalatról elmélkedett. Úgy fogalmaz, hogy a „a látás egyfajta tapintás”. Ezzel kapcsolatban érdemes rajta elgondolkodni, hogy a kortárs művészetben is vannak hasonló kísérletek: ha kiiktatjuk a látást, és csupán a tapintásra hagyatkozunk, akkor hogyan érzékeljük a műalkotásokat, és azok közül is elsősorban a szobrokat?

A szobrok a festményeknél és fotográfiáknál még inkább előhívják a nézőből a tapintás általi megtapasztalás vágyát. Ám a tapintás, az érintés szerepe műalkotások befogadása során is felmerül. 1763-as Szalonjában Diderot arra utal Chardin gyümölcscsendéletei kapcsán, hogy szeretne beleharapni a képen látható gyümölcsökbe, kifacsarni a keserű narancs levét, meginni a pohár bort, a pástétomba pedig belemélyeszteni a terítőről lelógó kést. Rajcsók Attila almacsutka-szobrait szemlélve a 2019-es kiállításon az egyik nézőtől ezt hallottam: „Vajon ebbe a csutkába ki harapott bele”? Valóban, annyira anyagszerűek a szobrok, hogy hívogatják a tekintetet, de ugyanakkor a kezet is: a néző késztetést érez, hogy óvatosan megérintse a műalkotásokat.

Zárógondolatként csupán annyit jegyeznék meg az érzékekkel – és az érzékeléssel – kapcsolatban, hogy korántsem véletlen, hogy épp a felvilágosodás korában születik meg az esztétika mint önálló tudományág, amelynek egyik célját névadója, Alexander Gottlieb Baumgarten úgy fogalmazza meg, hogy „az érzéki megismerés tudománya”: ez arra utal, hogy a „szépen gondolkodás művészete” az érzékelésen alapul és az érzetekhez kapcsolódik.

Rozslay Miriam Eszter: Az érintés…

Rozslay Miriam Eszter: Az érintés az élet forrása PDF

Rozslay Miriam Eszter: Az érintés az élet forrása

Az ember perceptuális rendszerét öt nagy egységre tagoljuk. Fájóan messze kerültünk az egység élményétől. Ha megnézzük az egység fogalmának meghatározásait, azt látjuk, hogy egység alatt ma egy egésznek valamilyen előre rögzített kritérium alapján lehatárolt részét kell értenünk: Egységre tagoljuk. Nem őrület?
percepcio_5. Nyilvánvaló, hogy akkor a percepció témakörében minimum 4 találkozóra sor került már. Szóval maradt nekünk még ez a taktilitás, a percepció 5.

percepció 5? Az 5. percepció a taktilitás. Az 5.?!?
A tudománynak köszönhetően ma már nemcsak tudjuk, hanem bizonyították is, hogy a taktilitás az első. Minden ember első élményei taktilisak, ugyanis a tapintás már nagyjából a magzati kor 16. hetére kialakul és folyamatosan fejlődik. Az érintés alapvető fontosságú a fizikai, a kognitív és nyelvi képességek, a társasági és érzelmi fejlődés szempontjából.
A bőr, mint a fizikai testünk külső határa hivatott a taktilis ingerek felfogására. Bőrünk a legkülönfélébb információkkal szolgál számunkra magunkról és a külső környezetünkről a nap minden percében, a tél hidegéről, a tűz melegéről, a kényelmetlen széktől a szúrós pulcsin át a sötét szobában sunyin meglapuló LEGO kettes hollétéről.

A tapintás az az érzékünk, mely mindig aktív, soha nem pihen. Még akkor is működik, amikor öreg korunkra minden más érzékszervünk meggyengül vagy akár elvész.
Az embernek az élete minden szakaszában szüksége van taktilis élményekre, egy másik ember érintésére. A bőrünket érő ingerekre adott reakcióink, az érintéshez kapcsolódó és az érintések által kiváltott érzelmeink meghatározzák az életminőségünket, tehát az érintés nem puszta fizikai érzet.

A fizikai kontaktusok és azok sokrétű hatásai kikerülhetetlenek az emberi interakciókban. Részei a kultúrának; érzelmi kifejezésmódokat hoztak létre az idők során, a kommunikáció nonverbális elemei. Tetten érhető az olyan nyelvi fordulatainkban, mint a társas érintkezés, a meleg kézfogás, az elismerően hátba vereget, a segítő kéz, a gyógyító ölelés, forró csók, irgalmatlan nyakleves. Ahogyan fontos üzenettel bír egy ölelés, egy puszi, egy kézfogás elmaradása, hiánya is. (Többek közt ezért, az „elhanyagolást” ma már a bántalmazások körébe soroljuk.)

Az érintésben rejlő erőről, az emberi élet spirituális síkján is kiemelkedő voltáról tanúskodik, hogy érintéssel történő gyógyítások megtalálhatóak barlangrajzokon, papirusztekercseken, illetve a Bibliában Jézus számos esetben gyógyít betegeket kézrátétellel.
És érintéssel kezdődik minden emberi élet. Tény, hogy koronként, kultúránként eltérőek a szexuális szokások, más a szexualitás megítélése, de abban teljesen biztos vagyok, hogy érintés, érintkezés nélkül szexuális együttlét sem az elmúlt évezredekben, sem napjainkban nem valósult meg. A tevékenység egyik kimeneti pontja nem más, mint az utód. Számomra ez önmagában elég meggyőző érv, hogy az érintésre az élet forrásaként tekintsek. Móricz Zsigmond írta, hogy „Akit nem simogatnak, annak kiszárad a lelke.”. Bár e kijelentés tartalmi igazsága tudományosan csak több évtizeddel később nyert bizonyítást, vitathatatlanul sikerült megragadnia a taktilitás általam legfontosabbnak ítélt síkját.

Milyen szépen fejezi ki ezt a ’megérint’ szavunk, mely egyszerre jelent fizikai kontaktust és lelki rezdülést. Nem hiszem, hogy ez véletlen volna…
Taktilis élményeink mennyisége és minősége életünk egészére hat; az egyedfejlődésünkre, az önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunkra, az egészségünkre, a közérzetünkre nézve elemi befolyással bír. Mégis az érintés,

különösen a nem-szexuális jellegű érintés egyre csak ritkul, és az ember láthatóan egyre sivárabbnak látja az életet, egyre kiégettebb és egyre több testi – lelki betegséget produkál.
Hogy úgy kell-e egyszer tekintenünk a taktilitásra, mint a fejlődés egyik áldozatára, esetleg a definícióinkat kell a jövőben felülvizsgálnunk, vagy csak újra fel kell fedeznünk, el kell ismernünk az érintés értékét és meg kell találunk azt az életformát, melyben az egyéni igényinknek megfelelő taktilis élmények hozzáférhetőek? Nem tudom. Azt azonban látom, hogy bár az érintéshez kapcsolódó attitűdjeink őrült módon sokszínűek, ráadásul – mint minden -, folyamatos változásban vannak, de így vagy úgy mégis mindannyian benne járunk az érintések kétirányú utcáiban.

Kovács Ádám: A fekete kéz

Kovács Ádám: A fekete kéz PDF

Kovács Ádám: A fekete kéz

A fekete kesztyűs kezet a szobrász, Paulikovics Iván hosszú évekkel később tette hozzá korábbi munkájához, a tógás, bölcs, bolond alakhoz.
Talán Diogenész ez a gipszalak, feje nem is látszik, csak valami torzószerű, tógája gyűrött, kilóg belőle a segge. Ott állt így kilógó seggel a sötét poros raktárban félretéve, mert alkotója úgy érezte, nincs még készen. Vagy épp a napfényes fehér mészsziklán állt a tenger fölött, a szentjánoskenyérfák és a kaktuszok virágaira méhek röpködtek, és a sok tövis között kabócák zenéltek, szöcskék ugráltak, a sirályvijjogásban lenézett a szikrázó hullámokra, nézte csodálkozva és áhítozva a végtelen tengert, egy távoli ködlő szigetet. És nem volt semmije és senkije ennek a félkész bölcsnek, nem voltak hétköznapi problémái, de ideje így viszont már mindenre volt, elmélkedni, filozofálni, rácsodálkozni a világ fontosabb dolgaira, titkokat megfejteni, és volt ideje akár a nap alatt sütkérezni és semmit tenni is. Boldog volt mindig, ha épp sütött a nap, és hát az görögben elég gyakran sütött. Evett, amit kidobtak, vagy hoztak neki, vagy a gyümölcsöt, amit talált, – tarhált is néha, be kell vallani -, forrásvizet ivott, de ha bort kapott, szeretett még vidámabb lenni tőle, ruhája nem volt másik, csak ez a régi tóga. A derű mintaképe volt, de ma már tógája alól az utólag odaillesztett fekete kesztyűs keze kilóg nyugtalanítóan és baljóslatún, ahogy Iván ezt odatette, és elkészítette az évek óta félkészen hagyott munkát.

Nem tudja senki igazán a kéz előtörténetét, miket tett, mielőtt rákerült utólag a szoborra. Talán sötét sikátorokban bolyongott egy orvgyilkos fojtogató kesztyűs kezeként, vagy ez szorította a tőrt, amivel Brutus leszúrta egyszer Cézárt, vagy épp másik korban egy titokzatos tolvaj keze lehetett, aki a galériából elemelte a szobrot vagy a képet, ami azóta se került elő.

Valami kellett még, érezte a szobrász és hát mindennek van borús oldala, a fej nélküli torzó mozdulatából kisugárzó sztoikus mosoly sarkában ott lakik a szomorúság, a magány. Lehet az is, hogy a kéz korábban csak a szobrász képzeletében mélyen elrejtve létezett és egy rémálom szülte életre, kitört a Covid 2019 járvány, jött a távolságtartás, a kijárási tilalmak, galéria és étterembezárások és a maszk és kesztyű időszaka, odarakta hát Iván ezt a szoborra.

Mikor a hódító Nagy Sándor egyszer Diogenész elé állt, hogy kérdezze az örök élet titkáról, az csak annyit mondott neki, állj el előlem, ne takard el a napot. Mert a király, ki napisten akart lenni, nem volt a bölcs szemében olyan hatalmas és csillogó, mint maga a nap.
Talán a fekete kéz éppen ez az intelem, amivel a filozófus Nagy Sándor felé mutat, hogy hiába minden, mert nemsoká, miután a rövid izzás után hirtelen sötéten füstölögve kialszol, másnap a sírod fölött ugyanúgy fölkel a nap. Mutathatna éppen felénk is, menjünk arrébb, ne ragyogjunk mi se annyira, ne takarjuk el a napot, úgyse tudjuk.

De lehet, hogy az esthajnal csillagával kísért naplemente után a sötétséget húzza majd le az égbolton ez a fekete kéz a rózsaszínbe váltó fehér szilák közé, a súgó tenger fölé, és Diogenész elámul majd akkor újra a végtelenségen, miközben a Tejút halványan sugárzó vízesésén leúszik a hattyú és a sas csillagkép.

Kovács Ádám interjú előzetes

Az Art Salon Társalgó Galéria, szeretettel meghívja önt és barátait 2021. február 19-én, pénteken 18 órakor
Percepció 5. – Taktilitás című kiállításának megnyitójára.
A megnyitóról készült videó itt tekinthető meg: YouTube Csatorna

A kiállító művészeink:
Balázs Imre Barna festőművész,
Benkő Sándor képzőművész-fotográfus,
Esse Bánki Ákos festőművész,
Fábián Évi fotográfus,
Kovács Kitti festőművész
Paulikovics Iván szobrászművész,
PAF / Pintér András Ferenc festőművész,
Rajcsók Attila szobrászművész,
Szabó György szobrászművész,
Zalakovács József festőművész

A kiállítás kurátora: Borsos Mihály 

Beszélgetőtársak:
Bereczky Loránd
Kovács Ádám
Kovács Katalin
Rozslay Miriam Eszter

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
event: KATT IDE
A kiállítás megtekinthető: 2021.02.19. – 2021.03.12.

A kiállítás a mindenkor hatályos jogszabályi előírásokkal összhangban látogatható.
További információ: kunstkonsult@kunstkonsult.hu
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.
Tel: +36 1 212 56 48

www.tarsalgogallery.com
www.facebook.com/artsalonbp
www.instagram.com/artsalongallery
www.youtube.com/channel/UChcdSFaBgXcl2ldRsi0NmUQ

Paulikovics Iván Taktilitás

A Percepciók 5 TAKTILITÁS című februári online kiállításunk részeként látható itt a Paulikovics Iván szobrászművésszel készített rövid interjú. 

Az Art Salon Társalgó Galéria, szeretettel meghívja önt és barátait 2021. február 19-én, pénteken 18 órakor
Percepció 5. – Taktilitás című kiállításának megnyitójára.
A megnyitóról készült videó itt megtekinthető meg: YouTube Csatorna

A kiállító művészeink:
Balázs Imre Barna festőművész,
Benkő Sándor képzőművész-fotográfus,
Esse Bánki Ákos festőművész,
Fábián Évi fotográfus,
Kovács Kitti festőművész
Paulikovics Iván szobrászművész,
PAF / Pintér András Ferenc festőművész,
Rajcsók Attila szobrászművész,
Szabó György szobrászművész,
Zalakovács József festőművész

A kiállítás kurátora: Borsos Mihály 

Beszélgetőtársak:
Bereczky Loránd
Kovács Ádám
Kovács Katalin
Rozslay Miriam Eszter

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
event: KATT IDE
A kiállítás megtekinthető: 2021.02.19. – 2021.03.12.

A kiállítás a mindenkor hatályos jogszabályi előírásokkal összhangban látogatható.
További információ: kunstkonsult@kunstkonsult.hu
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.
Tel: +36 1 212 56 48

www.tarsalgogallery.com
www.facebook.com/artsalonbp
www.instagram.com/artsalongallery
www.youtube.com/channel/UChcdSFaBgXcl2ldRsi0NmUQ

Megnyitó itt – YouTube 18h

A MEGNYITÓ VIDEÓ PÉNTEKEN 18 ÓRAKOR VÁLIK LÁTHATÓVÁ A HIVATALOS YOUTUBE CSATORNÁNKON, WEBOLDALUNKON ÉS FACEBOOK FELÜLETÜNKÖN. A KIÁLLÍTÁS ELŐRE EGYEZTETETT IDŐPONTBAN SZEMÉLYESEN IS MEGTEKINTHETŐ A MINDENKORI TÖRVÉNYI ELŐÍRÁSOK BETARTÁSÁVAL.
THE OPENING VIDEO WILL BE AVAILABLE ON FRIDAY AT 6 PM ON OUR OFFICIAL YOUTUBE CHANNEL, WEBSITE AND FACEBOOK PAGE. THE EXHIBITION CAN BE VISITED IN ACCORDANCE WITH THE LEGAL REGULATIONS AT A PRIORITY TIME.

Az Art Salon Társalgó Galéria, szeretettel meghívja önt és barátait 2021. február 19-én, pénteken 18 órakor
Percepció 5. – Taktilitás című kiállításának megnyitójára.
A megnyitóról készült videó itt tekinthető meg: YouTube Csatorna

A kiállító művészeink:
Balázs Imre Barna festőművész,
Benkő Sándor képzőművész-fotográfus,
Esse Bánki Ákos festőművész,
Fábián Évi fotográfus,
Kovács Kitti festőművész
Paulikovics Iván szobrászművész,
PAF / Pintér András Ferenc festőművész,
Rajcsók Attila szobrászművész,
Szabó György szobrászművész,
Zalakovács József festőművész

A kiállítás kurátora: Borsos Mihály 

Beszélgetőtársak:
Bereczky Loránd
Kovács Ádám
Kovács Katalin
Rozslay Miriam Eszter

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
event: KATT IDE
A kiállítás megtekinthető: 2021.02.19. – 2021.03.12.

A kiállítás a mindenkor hatályos jogszabályi előírásokkal összhangban látogatható.
További információ: kunstkonsult@kunstkonsult.hu
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.
Tel: +36 1 212 56 48

www.tarsalgogallery.com
www.facebook.com/artsalonbp
www.instagram.com/artsalongallery
www.youtube.com/channel/UChcdSFaBgXcl2ldRsi0NmUQ

Bereczky Lóránd interjú előzetes

Az Art Salon Társalgó Galéria, szeretettel meghívja önt és barátait 2021. február 19-én, pénteken 18 órakor
Percepció 5. – Taktilitás című kiállításának megnyitójára.
A megnyitóról készült videó itt tekinthető meg: YouTube Csatorna

A kiállító művészeink:
Balázs Imre Barna festőművész,
Benkő Sándor képzőművész-fotográfus,
Esse Bánki Ákos festőművész,
Fábián Évi fotográfus,
Kovács Kitti festőművész
Paulikovics Iván szobrászművész,
PAF / Pintér András Ferenc festőművész,
Rajcsók Attila szobrászművész,
Szabó György szobrászművész,
Zalakovács József festőművész

A kiállítás kurátora: Borsos Mihály 

Beszélgetőtársak:
Bereczky Loránd
Kovács Ádám
Kovács Katalin
Rozslay Miriam Eszter

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
event: KATT IDE
A kiállítás megtekinthető: 2021.02.19. – 2021.03.12.

A kiállítás a mindenkor hatályos jogszabályi előírásokkal összhangban látogatható.
További információ: kunstkonsult@kunstkonsult.hu
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.
Tel: +36 1 212 56 48

www.tarsalgogallery.com
www.facebook.com/artsalonbp
www.instagram.com/artsalongallery
www.youtube.com/channel/UChcdSFaBgXcl2ldRsi0NmUQ

Benkő Sándor TAKTILITÁS

A Percepciók 5 TAKTILITÁS című februári online kiállításunk részeként látható itt a Benkő Sándor képzőművész-fotográfussal készített rövid interjú. 

Az Art Salon Társalgó Galéria, szeretettel meghívja önt és barátait 2021. február 19-én, pénteken 18 órakor
Percepció 5. – Taktilitás című kiállításának megnyitójára.
A megnyitóról készült videó itt megtekinthető meg: YouTube Csatorna

A kiállító művészeink:
Balázs Imre Barna festőművész,
Benkő Sándor képzőművész-fotográfus,
Esse Bánki Ákos festőművész,
Fábián Évi fotográfus,
Kovács Kitti festőművész
Paulikovics Iván szobrászművész,
PAF / Pintér András Ferenc festőművész,
Rajcsók Attila szobrászművész,
Szabó György szobrászművész,
Zalakovács József festőművész

A kiállítás kurátora: Borsos Mihály 

Beszélgetőtársak:
Bereczky Loránd
Kovács Ádám
Kovács Katalin
Rozslay Miriam Eszter

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
event: KATT IDE
A kiállítás megtekinthető: 2021.02.19. – 2021.03.12.

A kiállítás a mindenkor hatályos jogszabályi előírásokkal összhangban látogatható.
További információ: kunstkonsult@kunstkonsult.hu
Art Salon Társalgó Galéria
1024 Budapest, Keleti Károly u. 22.
Tel: +36 1 212 56 48

www.tarsalgogallery.com
www.facebook.com/artsalonbp
www.instagram.com/artsalongallery
www.youtube.com/channel/UChcdSFaBgXcl2ldRsi0NmUQ

Visszaugrás a navigációhoz