ART IS FUN… OUR GALLERY IS THE EXTENDED VERSION OF YOUR LIVING ROOM

Incze Mózes „Prototípus” című festménye egy átmeneti állapotot, egy köztes létezőt jelenít meg. A képen látható alak testének két oldala látszólag két különböző szféra attribútumait viseli. Bal válláról fehér ing csüng, amelyre tekinthetünk az evilági élet, a munka, a konvenciók szimbólumaként. A ruhadarabtól megszabadulni vágyó csupasz test jobb oldalára különös szerkezet van erősítve. Egy gépesített angyalszárny, amely nem szerves része a figurának. Művisége ellenére a szabadság, a megváltás lehetőségét hordozza magában. Csakúgy, mint az alak mögött megnyíló tér, amelynek vibráló kékje az égi világ elérhetőségének érzetét kelti. Incze Mózes feszült egyensúlyt tart fent a festményen az emberi és az emberen túli szféra között. A rideg, mechanikus kapcsolók és huzalok, valamint a figura krisztusi kéztartása és aranyló bőre nem felülírják, sokkal inkább kiegészítik egymást a képen. Kompozíciós szempontból értendő egyensúly ez, amely nem tudja tökéletesen kitakarni a gondolati összeférhetetlenséget. Nem is célja. Lehetséges-e egyszerre két világban létezni, vagy a technika segítségével üdvözülni? Ezt a gondolatkísérletet végzi Incze Mózes „Prototípus” című festménye.

 

fotó: misi

írta: Máté Zsófi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prototípus (100×140 cm, olaj, vaszon, 2014)

Borbély László „Floors kastély – Skócia” című festménye nem pusztán egy létező épület képmása. A művész nem a valóság pontos ábrázolását végzi, érdeklődésének fókuszában a különböző látásmódok vegyítése áll, s hogy ezek egyszerre váljanak láthatóvá. Az ábrázolásmódban érezhető az élményszerűség, a képen a festő egyéni perspektívája érvényesül. Az egyéni benyomások elsődlegessége megmutatkozik azon elemek által, amelyek a festményt az idill felé távolítják a valóságtól, például a kastély meleg színei és a rá vetülő lágy fények. Ugyanakkor Borbély festészetének valódi egyediséget az a technika kölcsönöz, ahogyan a képet felépíti. A „Floors kastély – Skócia” azt az érzetet kelti, mintha prizmán keresztül tekintenénk a látképre. Az épület és környezete különálló geometriai alakzatok vizuális összeolvadásának köszönhetően válik egységes látvánnyá. Ezek az alakzatok az épület struktúrájának alárendelve helyezkednek el a festményen, tulajdonképpen az építészeti tér kiterjesztései. A „Floors kastély – Skócia” tehát különböző eszközökkel, több szinten értelmezi át a valóságot.

írta: Máté Zsófi

fotó: misi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Floors kastely (Skocia) (60×110 cm, olaj, vaszon, 2012)

Rajcsók Attila „Bölcső” című művének formavilága megannyi értelmezési lehetőséget kínál a néző számára. A letisztult, steril, rétegesen hegesztett hófehér acélszobor egymásba ágyazott, mégis elkülöníthető részei egy folyamatot jelenítenek meg. Mintha a szemünk előtt csírázna ki egy mag, bontaná szirmait egy növény, bújna ki vastag páncéljából egy állat, vagy akár éppen egy ember jönne a világra. A kibontakozás, a születés lassú, és le nem zárult folyamatát ragadja meg a „Bölcső”, s egyúttal ennek ellenkezőjét is. Hiszen ami nyitásnak, kibomlásnak tűnik első pillantásra, valójában lehet a bezáródás, az elmúlás aktusa is Rajcsók szobrának esetében. A fehér szín semlegessége okán is eldönthetetlen, hogy amit látunk az a műtárgy kitárulkozása, vagy önmagába zárulása. Úgy tűnik a „Bölcső” egy köztes állapot, egy olyan momentum megtestesülése, amikor még adott a mű belsejébe való betekintés. De vajon mi az, amit ebben az állapotban is elrejt a magába burkolózó alkotás? Ezt a kérdést hagyja nyitva Rajcsók Attila „Bölcső”-je.

fotó: Borsos Mihály (misi)
írta: Máté Zsófi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bölcső (92x56x45 cm, hegesztett acél, 2012)

Holnap a DunaTv-n 13.25-kor élő adásban Rajcsók Attila szobrászművész a jövő héten nyíló kiállításáról beszél.

 

Csáki Róbert „Garde Dame” és „Esti randevú” című táblaképei finom narratívát bontanak ki, mintha csak egy regény egymást követői jelenetei volnának. A „Garde dame”-on két nőalakot látunk, egy jómódú hölgyet és annak sötét vásznakba burkolózó társalkodónőjét. Ruháik redőit az erős nappali fény olyannak láttatja, mintha anyaguk papír volna. A hátat fordító, titokzatos nők feltehetőleg halk, személyes csevejt folytatnak egymással. Az „Esti randevú” című képen a garde dame vigyázó szeme már nem vetül a fehér ruhás nőre. Kora esti fényben találkozunk vele újra, miközben egy kertben ülve vár valakit. Világos öltözetét, éppúgy, mint a környezetét lilás árnyalatúra színezi az alkonypír. Az arca ismét rejtve marad. Azonban nem csupán az alakok révén fedezhetünk fel rokonságot a két festmény között. Csáki Róbert mindkét mű atmoszférájába belefestette a csendet, igaz különböző módokon, más hangulatot előidézve. A „Garde Dame” egy hétköznapi jelenet megszokásból adódó nyugalmát árasztja, míg az Esti randevú a magányos, várakozással töltött percek feszült némaságát sűríti a képbe. E helyzetek és lelki állapotok eltérő jellegét Csáki színkezelése és fényábrázolása egyértelműsíti. Mindezeken felül a két festményben közös egy láthatatlan szereplő nesztelen jelenléte és tekintete, aki a figurákat hátuk mögé lopózva meglesi. A „Garde Dame” és az „Esti randevú” című alkotások homályában lappangó igazi titok az, hogy kinek tulajdonítjuk ezt a tekintetet…

 

Garde-Dame (45x35cm, olaj, vászon, 2014)

Esti Randevú (35x30cm, olaj, vászon, 2014)

 

fotó: Borsos Mihály (misi)
Írta: Máté Zsófi

 

Az Art Salon\Társalgó Galéria számára hagyomány, hogy az őszi idényt egy nagyszabású csoportos kiállítással nyissa meg, amely a „Percepciók” címet viseli. Ebben az évben a kiállítás tematikája, a hét kiállító művész által feldolgozott alapgondolat a csend. Balázs Imre Barna, Csáki Róbert, Gyémánt László, Incze Mózes, Paulikovics Iván, PAF és Szabó György mind elkészítették a saját csend-variációjukat. A kurátorok, Dr. Ocsovai Dóra és Dr. Kovács Katalin-akinek A csend alakzatai a festészetben című könyve részletesen tárgyalja e tárgykört- többek között azt a kérdést járják körül, hogy vajon hogyan hozható összefüggésbe a képzőművészet a csend fogalmával? Az evidens válasz természetesen az, hogy a festményekbe, illetve a szobrokba, mint tárgyakba eleve bele van kódolva a csend. Ugyanakkor esztétikai értelemben egyetlen műalkotás sem néma. Mégis, ahogy azt Kovács Katalin megnyitóbeszéde hangsúlyozta, a csend lehet egyfajta hatás, amelyet a művek kiváltani képesek. Ez érvényesül, amikor a kiállításban szereplő alkotásoknál időzünk. A Csáki Róbert portéin szereplő különös lények, mintha mondani akarnának valamit, de szótlanok maradnak, beburkolóznak a lágyan megfestett, békés háttérbe. PAF ezzel szemben egy-egy határozott, markáns színű gesztussal megtöri a képtér csendjét és nyugalmát. S ezek csupán példák arra a gondolati és technikai sokszínűségre, amelyet a „Percepciók 2…csend…..” című kiállítás egyesít önmagában…
írta: Máté Zsófi
fotó: Rédai Diana

 

Augusztus 14-én a pécsi Nádor Galériában nagy sikerrel megnyílt PAF egyéni kiállítása. A festőművész nem csak egy zömében új táblaképekből álló anyaggal mutatkozott be, hanem izgalmas, újszerű installációs elemeket is tartalmaz a tárlat, amelyeknek létrejötte a Nádor Galéria inspiratív kiállítóterének köszönhető. Ilyen a kiállítás vezérfonalának tekinthető 81 méter hosszú festett vászon, amely a nézők feje fölött fut. A vászon tekergőzése a végtelenség érzetét kelti, harsány színei tökéletesen uralják a teret. Az installációs elemek másik csoportját a gesztusokba öltöztetett próbababák alkotják. PAF festészete új életre hívja ezeket a hétköznapi tárgyakat, a térben való elrendezésük pedig leszámol személytelen jellegükkel. A kiállítás telítettségéhez mindezek felül hozzájárulnak a térbeli festmények; öt, valamint hat oldalukon festett, körüljárható dobozok, amelyek a néző személyes terébe lépve tárják fel PAF festészetét. Ezt az erőteljes, provokatív kavalkádot ölelik körül a falakon látható táblaképek, melyekből mind tartalmilag mind technikailag táplálkoznak a fentebb leírt megjelenési formák. Mindezek alapján a kiállítás anyaga három különálló egységre bontható, s ráadásul minden egyes műnek megvan az önálló élete. Éppen ettől különleges PAF pécsi kiállítása: ez az elképesztő sokszínűség a szemünk láttára rendeződik oszthatatlan egésszé. Legyen szó installációról vagy festményről, a művek együtthatva erősítik egymást, s együttesen vezetnek minket egy lenyűgöző festészeti világba.

Aki teheti, látogasson el a pécsi Nádor Galériába, hogy részese legyen ennek a gesztusok, formák, felületek, színek adta különleges művészeti élménynek. Augusztus 21-én PAF festészete Cselényi Eszter divattervező kollekcióján elevenedik meg egy rendhagyó performance keretében, majd augusztus 28-án Jász András jazz szaxofon művész és a Zsirai Pincészet közreműködésével zene, képzőművészet és bor kapcsolatát ismerheti meg a közönség.

írta: Máté Zsófi

fotó: Panamy

 

Június 26-án a grazi Eugen Lendl Galériában megnyílt a „Dialog 2” című csoportos kiállítás. Az Art Salon\Társalgó Galéria három festőművésze négy osztrák művésszel osztozott a kiállítótéren. Stefan Maitz kavargó gesztusai; Christian KRI Kammerhofer beszédes formái; Josef Wurm absztrakt látomásai és Michael Fanta kifejező rajzossága elegyedett párbeszédbe Csáki Róbert homályba burkolózó tájaival; Balázs Imre Barna finom gesztusrendszereivel és PAF erőteljes színeivel. A kiállítást megnyitó Dr. Méhes Márton, a Collegium Hungaricum Wien igazgatója beszédében a térben a műalkotások egymásra hatása nyomán létrejövő energiákra hívta fel a közönség figyelmét. Valóban, a galéria termei olyan mezővé alakulnak a „Dialog 2” sokszínű anyagának köszönhetően, amelyben különböző művészi látásmódok, más-más stílusok és technikák nyílnak meg egymásnak. A „Dialog 2” megadja a nézőnek a lehetőséget, hogy saját tekintete alkossa meg és alakítsa a különböző festmények kapcsolódásait. A kiállítás koncepciója ily módon tág játékteret biztosít mind az önálló léttel rendelkező műveknek, mind a látogatónak. Izgalmas, gondolatébresztő nyitottsága egyúttal megmutatja, hogy a művészet olyan közös nyelv, amely képes elmosni bármilyen határt.

fotó: Máté Zsófi
írta: Máté Zsófi

 

2013 tavaszán az Art Salon\Társalgó Galéria művészei nagy sikerrel mutatkoztak be a bécsi közönségnek a „Dialog” című csoportos kiállítással. Idén júniusban Grazban, a Galerie Eugen Lendl-ben kerül megrendezésre a „Dialog II”. A koncepció csakúgy, mint egy évvel ezelőtt most is az, hogy a több művész alkotásaiból összeálló heterogén anyag harmóniába rendeződjön a kiállítótérben, az egyes művek megnyíljanak egymás felé, de ne veszítsenek egyediségükből, önálló létükből. Csáki Róbert, Balázs Imre Barna és PAF egyaránt kiváló művészek, akik más-más stílusban, más eszközökkel, eltérő érdeklődés és hangoltság alapján juttatják kifejezésre belső tartalmaikat a festészet segítségével.

Csáki festői vízióit káprázatos színek, mesteri kompozíciók jelenítik meg. Képein egy titokzatos, valótlan, mégis otthonos természettel találkozunk. Az „Hommage á Caspar David Friedrich” című festmény a homály világából a kép belsejébe vezeti tekintetünket, hogy a lágy fényű, rejtélyes távolban időzzünk.

PAF festészetében erőteljes gesztusok és színek dominálnak, amelyek egy erős érzelmekkel telített belső világ absztrahált leképeződései. Táblaképeinek markáns felületei, a kolorit mozgalmassága mély belső tereket hoznak létre. A „Gesture Box I” című műtárgy egy kocka, melynek minden oldalát PAF gesztusai borítják be. Az ily módon térbelivé váló képek megmutatják azt a végtelenséget, azt a le nem zártságot, amely a PAF műveket jellemzi.

Balázs Imre Barna elképesztő érzékenységgel ragadja meg azt a jelenséget, ahogy az ember az őt körülvevő világot tapasztalja, s lelkének, tudatának hatására saját képére alakítja azt. A „Flux LXII” végletekig tudatos gesztusrendszere természeti formákat tükröz vissza. A festmény színeinek intenzitása arról tesz tanúbizonyságot milyen óriási hatalommal rendelkeznek gondolataink és érzéseink.

A „Dialog II” sokszínűségét e három festőn túl a Galerie Eugen Lendl által delegált osztrák művészek Michael Fanta, Christian KRI Kammerhofer, Stefan Maitz és Josef Wurm is gyarapítják. Bár minden egyes műalkotás saját világot teremt és saját aurával rendelkezik, egymásra hatásuk, párbeszédük izgalmas, sosemvolt jelentésrétegekkel ruházhatja fel őket. A „Dialog II” című kiállítás arra törekszik majd, hogy a különböző művek kapcsolódásai nyomán láttassa a művészet nyitottságát, kimeríthetetlen, mindig megújuló jellegét.

fotó: misi

írta Máté Zsófi

Megnyílt Szabó György Munkácsy-díjas szobrászművész Curriculum Vitae című kiállítása Dr. Kállai Mária Kormánymegbízott jelenlétében a Szolnoki Galériában.
A kiállítást Dr. Borsos Mihály az Art.Salon / Társalgó Galéria vezetője nyitotta meg.

A kiállítás megtekinthető 2014. július 20-ig hétfő kivételével minden nap 9-17 óra között.

fotó: PAF

 

Csáki Róbert „Vernissage” című festményét egy különös, torz figura lakja be. Bár alakjának határai nem különülnek el egyértelműen a környezetétől, görnyedt felsőteste, ingének fehérsége, valamint a kezében nyugvó borospohár a mű elmosódott világának legvalószerűbb elemei. Nem úgy vastag nyakán ülő állatfeje, illetve fejei, amelyek bár ugyanazon test nyúlványai, más-más tekintettel fordulnak felénk. A zavarba ejtő, nyugtalanító külsejű lény, ha jobban megfigyeljük, valójában egy udvarias szörnyeteg, aki félénk szemekkel sandít ránk, és kisujját eltartva, ügyetlenül markolja a poharát. Mintha nem találná otthonosnak az őt körülvevő, homályba burkolózó világot. A vernissage francia szó jelentése a kiállítás ünnepélyes megnyitója. Csáki festményének címéből arra következtethetünk, hogy ilyen alkalomból gubbaszt ez az alak egy terített asztalkánál. Zavara, oda nem illősége abból adódhat, hogy teljességében, minden hibájával együtt látjuk, semmi sem óvja meg őt a tekintetünktől. Ebben a magatartásban és helyzetben érezhetünk valami finom utalást arra, ahogyan a művész áll a közönség előtt, mikor műveit bemutatja: pőrén és kiszolgáltatva.

 

fotó: Borsos Mihály (misi)

írta: Máté Zsófi

 

Vernissage (230x200cm, olaj, vászon, 2010)

 

 

Balázs Imre Barna „Flux LVIII” című festményén dinamikus gesztusrendszer jelenik meg a pirkadat színeiben és fényeiben pompázó felületen. A gesztusok életre keltik a képet, miközben valami mozdulatlan állandóság nyugalmát sugározzák. Különböző, egymáshoz mégis illeszkedő színeik, eltérő intenzitású rétegződéseik nem eredményeznek feszültséget a kép terében. Az alap és a rajta megjelenő gesztusok mintegy egymásba oldódnak, létrehozva a kép megbonthatatlan egységét, a tiszta harmónia érzetét. Bár a gesztusok a véletlenszerűnek mutatkoznak, valójában egy olyan értelemegész részei, amelyben minden apró részletnek megvan a sajátos, elidegeníthetetlen helye és funkciója. A tudatos kompozíciónak alárendelve keretezik a képet, illetve túlnyújtóznak annak határain, egyszerre töltik meg mozgással és statikussággal a teret. A gesztusrendszerben kirajzolódó alakzatokban a természet formavilágának lenyomatait fedezhetjük fel a „Flux LVIII”-on. Balázs Imre Barna festménye visszatükrözi azt, ahogyan a festő, vagy akár a néző saját belső világa által új értelmet ad jól ismert látványoknak. Ily módon közeli kapcsolatot ápol a realitással, de nem egyszerűen megjeleníti azt, hanem tudati, lelki tartalmakhoz való viszonyát tárja fel a festészet eszközeivel.

fotó: misi

írta: Zsófi Máté

Flux LVIII (130×210 cm, olaj, vaszon, 2014)

Rajcsók Attila szobrászművésszel Szentandrási-Soós Zsuzsanna művészettörténész beszélgetett…

 

Iván Szandra & Jász András

 

Paulikovics Iván Szobrászművész Bibó szobrát avattuk Leányfalun…

 

fotó: Misi