Csáki Róbert „Garde Dame” és „Esti randevú” című táblaképei finom narratívát bontanak ki, mintha csak egy regény egymást követői jelenetei volnának. A „Garde dame”-on két nőalakot látunk, egy jómódú hölgyet és annak sötét vásznakba burkolózó társalkodónőjét. Ruháik redőit az erős nappali fény olyannak láttatja, mintha anyaguk papír volna. A hátat fordító, titokzatos nők feltehetőleg halk, személyes csevejt folytatnak egymással. Az „Esti randevú” című képen a garde dame vigyázó szeme már nem vetül a fehér ruhás nőre. Kora esti fényben találkozunk vele újra, miközben egy kertben ülve vár valakit. Világos öltözetét, éppúgy, mint a környezetét lilás árnyalatúra színezi az alkonypír. Az arca ismét rejtve marad. Azonban nem csupán az alakok révén fedezhetünk fel rokonságot a két festmény között. Csáki Róbert mindkét mű atmoszférájába belefestette a csendet, igaz különböző módokon, más hangulatot előidézve. A „Garde Dame” egy hétköznapi jelenet megszokásból adódó nyugalmát árasztja, míg az Esti randevú a magányos, várakozással töltött percek feszült némaságát sűríti a képbe. E helyzetek és lelki állapotok eltérő jellegét Csáki színkezelése és fényábrázolása egyértelműsíti. Mindezeken felül a két festményben közös egy láthatatlan szereplő nesztelen jelenléte és tekintete, aki a figurákat hátuk mögé lopózva meglesi. A „Garde Dame” és az „Esti randevú” című alkotások homályában lappangó igazi titok az, hogy kinek tulajdonítjuk ezt a tekintetet…

 

Garde-Dame (45x35cm, olaj, vászon, 2014)

Esti Randevú (35x30cm, olaj, vászon, 2014)

 

fotó: Borsos Mihály (misi)
Írta: Máté Zsófi