Kokas Ignác, ArtSalon\TársalgóGaléria 2002

 

Hét nap megtermelt némaság, magány

– „soha nem lépnék többé ki a házból!” -:

ugyanazt szólaltatja szólamán.

Igazat csak a meghalásból

Szólhatsz majd, azután.

                                 (Tandori Dezső)

 

Megtisztelő jelentőségű az a tény, hogy a “Társalgó” Galéria megújult körülményei között az első kiállításunkhoz Kokas Ignác festőművész adta műveit. Különösen az, hogy tudjuk, ezeket a műveket még nem látta senki, először szerepelnek a nyilvánosság előtt; hiszen e munkák 2002. tavaszán készültek. Ismerve a mester munkastílusát, nagyon örülünk, hogy a Gondviselés erőt és egészséget ad neki ahhoz, hogy a szeretett táj, a szűkebb szülőföld titkait kutatva ilyen remek műveket készíthet.

Kokas mester alapítótársunk a “Társalgó” Értelmiségi Klub megteremtésében. Így úgy gondoljuk, sokkal hitelesebbnek tűnik, ha művészetének laudációjára a mottót adó költő “Öröklátvány és pillanat” című írásából idézünk néhány gondolatot. “Agyunk és szívállagunk követhetetlen és felfoghatatlan szerkezetű nap-hold egyezései, láthatárai és felhővé bomlásai, a tudatunkban hordozott kisház- és piramisképzetek, az ősgomolyba szúródó tollak, onnét kihasadó kontrasztszínek: íme, egy töredék Kokas valós és valón túli “óraszámlapjáról”. A művészettől nem azt kérdezzük sosem, hány az óra. Hanem, hogy épp hol tart az öröklét. Mely mindig ugyanott tart, de mekkora halmazokkal mindig másképp!” Kérjük és várjuk, hogy a Gondviselés továbbra is legyen kegyes Kokas Ignáchoz, hogy legyen alkalmunk gyönyörködni az új művekben. Legyen ereje, hite és akarata megteremteni ezeket a műveket és, hogy mindnyájan szeretettel fordulhassunk az õ rendkívüli személyiségéhez, jó szót és megnyugtatást remélve.

Dr. Bereczky Loránd