Káosz alatt a köznyelvben zűrzavart szokás érteni, olyan állapotot, amely nemkívánatos, amelyben nem szívesen időzünk. Ugyanakkor a szó eredeti jelentése az a végtelen tér, alaktalan ősanyag, amelyből a világmindenség létrejött. PAF „Chaos” című festménye inkább ez utóbbi felől közelíthető meg. A festék rétegződése, a gesztusok által nyitott belső terek végtelen mélységet kölcsönöznek a műnek. A színek, a faktúra sokfélesége feszült hangoltságot kölcsönöz a képnek, amely a lehatárolhatatlanságból, megismerhetetlenségből adódó szorongást ülteti a nézőbe, de ez csupán a felszín. Ha elmélyedünk a műben egy minden esetlegességet nélkülöző belső renddé válhat az, amely első pillantásra kaotikusnak mutatja magát. A gesztusok ebben az értelemben egymásra ható erők tudatosan felépített rendszere, megküzdenek egymással a festményen, különös tekintettel a kép felső részét uraló feketék az alsó fehér színűekkel. A sötét és a világos egymásnak feszülésének terében, a kompozíció középpontjaként PAF festészetének meghatározó eleme, a vörös gesztus látható, ez a festmény rendjének alapja, amely egyidejűleg fenntartja és feloldja az említett ellentétességet. A gesztusok, színek és anyagok bravúros, megbonthatatlan, rendezett egysége PAF festményén a káosz teremtő erejének képi megvalósulása.
fotó: Misi
írta: Máté Zsófi
Chaos (100x100cm, vegyes technika, fatábla, 2013)
