In The Focus

Hencze Tamás „Párhuzamos fények” című sorozatában fontos szerephez jutnak az élénk színek. Harsány sárgák, kékek szokatlanul nagy teret kapnak a vásznakon. Az általam elemzésre választott „Párhuzamos fények XVII” ezzel szemben mellőzi ezeket, a higgadt fekete-szürke-fehér színhármassal operál. A „Párhuzamos fények XVII” önmagába zárt, önazonos műalkotás, képi és gondolati értelemben egyaránt. A keretszerű alakzatban megjelenő párhuzamos fekete és szürke sávok a szimmetria érzetét keltik a festményen, s ezt csak erősítik az egymás felé nyújtózó gesztusnyalábok. E színek között kúsznak a világos fénysugarak, amelyek szabályos pályán haladnak, majd megtörnek az alakzaton kívüli térben. Nem jutnak túl a kép határain, a forrás és a végpont is a mű maga. Hencze Tamás szereti az ürességet. Formába önti, ritmizálja az ürességet. Középre rendezi a „Párhuzamos fények XVII” című képen. E csupasz fehérségének nincs tere vagy teste, mégis betölti a tekintetet. Ránézni Hencze festményére olyan, mint mikor a Nap éles fénye homályosítja el a szemünket, és pár pillanatig csak üres fényt látunk, amelyben színes formák vibrálnak.

fotó: Art.Salon : Társalgó Galéria (misi)
írta: Zsófi Máté

Párhuzamos Fények XVII. (150x100cm, olaj, vászon, 2014)

hencze

 

 

Comments are closed.