Csáki Róbert legújabb festményének előterében egy bevetetlen ágy áll. Bár üres, az ember jelenlétét sugallja a kép rejtélyes terében, ahogy a baloldalon felsejlő állványzat is. Az ágy körül gomolygó bizonytalan homályt a festő szögletes kompozíciós elemekkel határolta le. Ezek nem illeszkednek egymáshoz, nem zárnak el tökéletesen egy biztonságos belső teret. Az előtér mintha egy minden irányba nyitott szoba volna, amelyet csupán e szabálytalan formák választanak el a háttér végtelenségétől. Csáki művén tehát két világ különül el, értelmezhetjük őket, mint emberi és isteni szféra, ébrenlét és álom, valóság és fantázia, élet és halál. Nézőként ezeknek a határára kerülünk. Az ágy ellenpontjaként a távolban egy apró, mégis az egész művet meghatározó égitest látható, talán ennek a fénye vetül a bútordarabra. A csillag azt a reményt hordozza, hogy hozzáférhetünk a mindenséghez, amelynek a része. Csakhogy Csáki Róbert művét belengi az elhagyatottság érzete, atmoszféráját valami nyugtalanító állandóság határozza meg. Ugyan a kép lehetőséget nyújt a nézőnek a két világ közti átjárásra, mintha egyúttal figyelmeztetne arra is, hogy nem élhetjük őket egyszerre.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Cím nélkül (59x68cm, olaj, vászon, 2009_2014)