In Focus

Az „In Focus” sorozatunkban ezúttal a művésszel készült interjút közöljük. A „Flux-Transfer” című Balázs Imre Barna egyéni tárlat 2016 január 29-ig lesz látható galériánkban. Az egyes művek elemzésére, bemutatására lesz még alkalmunk, s Önöknek is lesz rá lehetőségük, hogy az ünnepek idején elmélyedjenek a festészet rejtelmeiben.

 
Fontos volt számodra, hogy a kiállításodnak legyen címe. Miért?
Ez a kiállítás egy évek óta tartó folyamat eredménye. A cím egyfajta segítség a látogatónak. Ha mást nem, legalább ennyi kapaszkodót kapjon. A cím összefogja, hogy miről is szól a mostani állapot, amiben vagyok.

 

A „Flux” nyilván a művek, a sorozat címére utal. Mit jelent a „Transfer”?
Ebben a szóban is a bennem lévő dolgokról van szó. Ezekről nem szeretek beszélni, beszéljenek a képek helyettem. Valahogy mégis meg kell fogni… Azt, amit érzek abban az időszakban, amikor a képek készülnek. Amikor elkezdtem eltávolodni a tájképi jellegtől, az első lépés a színek kicserélése volt. Az organikus színeket olyanokra váltottam, amelyekről azt gondoltam, hogy pontosabban kifejeznek engem. Már nem ragaszkodtam a természet színeihez, és mikor bementem a műterembe az volt az érzésem, hogy az új színektől izzik az egész. Ez a kiállítás a fényekről szól, az átvitelről, arról, hogyan oldom meg egy képen belül a rezdüléseket, hogy tudok ezekre fókuszálni. Ezt az átvitelt jelöli a kiállítás címében a „Transfer”.

 

A természeti formáktól való eltávolodás milyen változásokat okozott a festészetedben?
Az volt a szándékom, hogy más élményt adjak. A természet körbevesz minket, benne élünk. Nekem sosem volt célom ábrázolni a natúrát, még akkor sem, amikor a tájélményhez sokkal jobban köthető organikus színvilággal dolgoztam. Nem ez volt a fontos számomra, ez csupán ürügy volt, hogy prezentáljam azt, amit a világról gondolok, ami bennem van. A döntés, hogy elengedem a természetet, segít abban, hogy még kevésbé foglalkozzak az ábrázoló jelleggel, ami korábban tetten érhető volt. Ezért döntöttem úgy, hogy továbblépek. Más színeket használtam, aztán belenagyítottam, a részletekre koncentráltam, és az egész átalakult festészeti problematikává. A fényviszonyok érdekelnek, a fény-árnyék rétegek, terek megszemélyesítése. Mindegyik pillanatnyi állapotot tükröz, sokkal inkább szubjektívvé vált a megközelítés, és így absztraktabbá is. Levetkőztem azokat a dolgokat, amelyek gátoltak a konkrétságban.

 

Ezek szerint ez már inkább festészeti, mintsem tartalmi kihívás?
Felerősödött a festészeti problematika, de ez csak alátámasztja magát a célt, amiért ecsethez nyúlok, hogy lefessem, ami bennem van. Azt keresem, hogy lehet ezt a legprimerebb, a legegzaktabb módon megvalósítani. Ez már technikai probléma, de az eredeti szándék mindig megmarad. Az a kérdés, hogy meddig tud ez tisztulni? Mindig megvolt bennem ez a törekvés, hogy a legegyszerűbb módszerekkel a lehető legtöbbet mutassak meg. Vannak pillanatok, amikor azt érzi az ember, hogy mindent tisztán lát.

 

Mit gondolsz, mi az, amit egy néző megláthat ezekben a képekben?
Vannak tapasztalataim erről. Egy nagynéni, a nagymamám testvére egyszer eljött a kiállításomra, és kérdezte tőlem, hogy mi ez? Meg akarta érteni. Nem volt időm válaszolni a kérdésére, de ő még ott volt vagy negyven percet, és nézegette a képeket. Egyszer csak jött, és azt mondta, hogy most már látja. Szerintem egy absztrakt képben az emberek keresik a kapaszkodót. De ha nincs is ilyen, a kép előbb-utóbb hatni tud. Ha érdekli a nézőt, és megfelelő időt tölt előtte, valószínűleg elkezd működni a mű. De a festészet mégsem csak arról szól, hogy felfestek egy portét, egy fát, egy vizet, ezek mind csak indokok. Tudnia kell valami pluszt adni, és ebből a szempontból mindegy mi van a képen. Hamvas Béla írta valahol, egy jó képet, ha megfordítunk, az akkor is jó kép marad. Azt gondolom, hogy ez talán túlzás. De ha kellő időt töltünk előtte, a kép jó esetben megnyílik.

 

 

 

 

 

 

 

 

Portre_kicsi

In The Focus / Percepciók 2. …csend……

Az Art Salon\Társalgó Galéria számára hagyomány, hogy az őszi idényt egy nagyszabású csoportos kiállítással nyissa meg, amely a „Percepciók” címet viseli. Ebben az évben a kiállítás tematikája, a hét kiállító művész által feldolgozott alapgondolat a csend. Balázs Imre Barna, Csáki Róbert, Gyémánt László, Incze Mózes, Paulikovics Iván, PAF és Szabó György mind elkészítették a saját csend-variációjukat. A kurátorok, Dr. Ocsovai Dóra és Dr. Kovács Katalin-akinek A csend alakzatai a festészetben című könyve részletesen tárgyalja e tárgykört- többek között azt a kérdést járják körül, hogy vajon hogyan hozható összefüggésbe a képzőművészet a csend fogalmával? Az evidens válasz természetesen az, hogy a festményekbe, illetve a szobrokba, mint tárgyakba eleve bele van kódolva a csend. Ugyanakkor esztétikai értelemben egyetlen műalkotás sem néma. Mégis, ahogy azt Kovács Katalin megnyitóbeszéde hangsúlyozta, a csend lehet egyfajta hatás, amelyet a művek kiváltani képesek. Ez érvényesül, amikor a kiállításban szereplő alkotásoknál időzünk. A Csáki Róbert portéin szereplő különös lények, mintha mondani akarnának valamit, de szótlanok maradnak, beburkolóznak a lágyan megfestett, békés háttérbe. PAF ezzel szemben egy-egy határozott, markáns színű gesztussal megtöri a képtér csendjét és nyugalmát. S ezek csupán példák arra a gondolati és technikai sokszínűségre, amelyet a „Percepciók 2…csend…..” című kiállítás egyesít önmagában…
írta: Máté Zsófi
fotó: Rédai Diana

 

IMG_4459p

In The Focus / DIALOG2

Június 26-án a grazi Eugen Lendl Galériában megnyílt a „Dialog 2” című csoportos kiállítás. Az Art Salon\Társalgó Galéria három festőművésze négy osztrák művésszel osztozott a kiállítótéren. Stefan Maitz kavargó gesztusai; Christian KRI Kammerhofer beszédes formái; Josef Wurm absztrakt látomásai és Michael Fanta kifejező rajzossága elegyedett párbeszédbe Csáki Róbert homályba burkolózó tájaival; Balázs Imre Barna finom gesztusrendszereivel és PAF erőteljes színeivel. A kiállítást megnyitó Dr. Méhes Márton, a Collegium Hungaricum Wien igazgatója beszédében a térben a műalkotások egymásra hatása nyomán létrejövő energiákra hívta fel a közönség figyelmét. Valóban, a galéria termei olyan mezővé alakulnak a „Dialog 2” sokszínű anyagának köszönhetően, amelyben különböző művészi látásmódok, más-más stílusok és technikák nyílnak meg egymásnak. A „Dialog 2” megadja a nézőnek a lehetőséget, hogy saját tekintete alkossa meg és alakítsa a különböző festmények kapcsolódásait. A kiállítás koncepciója ily módon tág játékteret biztosít mind az önálló léttel rendelkező műveknek, mind a látogatónak. Izgalmas, gondolatébresztő nyitottsága egyúttal megmutatja, hogy a művészet olyan közös nyelv, amely képes elmosni bármilyen határt.

fotó: Máté Zsófi
írta: Máté Zsófi

 

013

In The Focus / DIALOG2

2013 tavaszán az Art Salon\Társalgó Galéria művészei nagy sikerrel mutatkoztak be a bécsi közönségnek a „Dialog” című csoportos kiállítással. Idén júniusban Grazban, a Galerie Eugen Lendl-ben kerül megrendezésre a „Dialog II”. A koncepció csakúgy, mint egy évvel ezelőtt most is az, hogy a több művész alkotásaiból összeálló heterogén anyag harmóniába rendeződjön a kiállítótérben, az egyes művek megnyíljanak egymás felé, de ne veszítsenek egyediségükből, önálló létükből. Csáki Róbert, Balázs Imre Barna és PAF egyaránt kiváló művészek, akik más-más stílusban, más eszközökkel, eltérő érdeklődés és hangoltság alapján juttatják kifejezésre belső tartalmaikat a festészet segítségével.

Csáki festői vízióit káprázatos színek, mesteri kompozíciók jelenítik meg. Képein egy titokzatos, valótlan, mégis otthonos természettel találkozunk. Az „Hommage á Caspar David Friedrich” című festmény a homály világából a kép belsejébe vezeti tekintetünket, hogy a lágy fényű, rejtélyes távolban időzzünk.

PAF festészetében erőteljes gesztusok és színek dominálnak, amelyek egy erős érzelmekkel telített belső világ absztrahált leképeződései. Táblaképeinek markáns felületei, a kolorit mozgalmassága mély belső tereket hoznak létre. A „Gesture Box I” című műtárgy egy kocka, melynek minden oldalát PAF gesztusai borítják be. Az ily módon térbelivé váló képek megmutatják azt a végtelenséget, azt a le nem zártságot, amely a PAF műveket jellemzi.

Balázs Imre Barna elképesztő érzékenységgel ragadja meg azt a jelenséget, ahogy az ember az őt körülvevő világot tapasztalja, s lelkének, tudatának hatására saját képére alakítja azt. A „Flux LXII” végletekig tudatos gesztusrendszere természeti formákat tükröz vissza. A festmény színeinek intenzitása arról tesz tanúbizonyságot milyen óriási hatalommal rendelkeznek gondolataink és érzéseink.

A „Dialog II” sokszínűségét e három festőn túl a Galerie Eugen Lendl által delegált osztrák művészek Michael Fanta, Christian KRI Kammerhofer, Stefan Maitz és Josef Wurm is gyarapítják. Bár minden egyes műalkotás saját világot teremt és saját aurával rendelkezik, egymásra hatásuk, párbeszédük izgalmas, sosemvolt jelentésrétegekkel ruházhatja fel őket. A „Dialog II” című kiállítás arra törekszik majd, hogy a különböző művek kapcsolódásai nyomán láttassa a művészet nyitottságát, kimeríthetetlen, mindig megújuló jellegét.

fotó: misi

írta Máté Zsófi

Dialog_nagy

In The Focus

Balázs Imre Barna „Flux LVIII” című festményén dinamikus gesztusrendszer jelenik meg a pirkadat színeiben és fényeiben pompázó felületen. A gesztusok életre keltik a képet, miközben valami mozdulatlan állandóság nyugalmát sugározzák. Különböző, egymáshoz mégis illeszkedő színeik, eltérő intenzitású rétegződéseik nem eredményeznek feszültséget a kép terében. Az alap és a rajta megjelenő gesztusok mintegy egymásba oldódnak, létrehozva a kép megbonthatatlan egységét, a tiszta harmónia érzetét. Bár a gesztusok a véletlenszerűnek mutatkoznak, valójában egy olyan értelemegész részei, amelyben minden apró részletnek megvan a sajátos, elidegeníthetetlen helye és funkciója. A tudatos kompozíciónak alárendelve keretezik a képet, illetve túlnyújtóznak annak határain, egyszerre töltik meg mozgással és statikussággal a teret. A gesztusrendszerben kirajzolódó alakzatokban a természet formavilágának lenyomatait fedezhetjük fel a „Flux LVIII”-on. Balázs Imre Barna festménye visszatükrözi azt, ahogyan a festő, vagy akár a néző saját belső világa által új értelmet ad jól ismert látványoknak. Ily módon közeli kapcsolatot ápol a realitással, de nem egyszerűen megjeleníti azt, hanem tudati, lelki tartalmakhoz való viszonyát tárja fel a festészet eszközeivel.

fotó: misi

írta: Zsófi Máté

Flux LVIII (130×210 cm, olaj, vaszon, 2014)

Flux LVIII (130x210 cm, olaj, vaszon, 2014)

In The Focus

Balázs Imre Barna „Flux LXIII” című festményén egy másik valósággal találkozhatunk. Az absztrakt, gesztusok organikus rendszerét megteremtő mű inspirációját természeti formákból meríti. A festmény halványkék felületén látható világos színű, elmosódó jelenségekre tekinthetünk tükörképként, amely a vízfelszínen, az élő természet alkotóelemén jelenít meg egy számunkra nem látható tájat. Nem ismerjük tehát a valóst, amelynek másolata a visszatükrözés nyomán létrejön. Maga a festmény még egy szinttel továbblép, hiszen a tükörkép másolatát mutatja meg számunkra, tehát egy másolat olyan másolatát, amelynek nincsen eredetije. A „Flux LXIII” ezzel a művészettel egyidős filozófiai kérdéssel néz szembe: lehet-e több a művészet a természet puszta másolatánál? Ha Balázs Imre Barna festményét szemléljük, arra döbbenhetünk rá, hogy nem az az érdekes mennyiben leképezése a valóságnak a műalkotás. Saját, belső rendet hoz létre a minden esetlegességet kiküszöbölő kompozíció, amely a nézői perspektívát irányítva a mű mélyébe vezet, valami titokzatos sötétség, egy távoli szféra felé. Nem arra ösztönöz, hogy megpróbáljunk elképzelni, felépíteni az eredeti valóságot, amelynek a tükörképét adja. Ereje éppen abban áll, hogy önálló, önmagáért való világot teremt.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Flux LXIII (50×69,5cm, olaj, karton, fatábla, 2014)

Flux LXIII (50x69,5 cm, olaj, karton, fatabla, 2014)

IN THE FOCUS…

Új sorozatot indítunk,  IN THE FOCUS… címmel.

Kéthetente hétfőn, bemutatunk egy-egy Mesterművet a galéria művészeinek az alkotásaiból. A művekről Máté Zsófi bölcsész hallgató ír rövid bemutatót. Ebben a sorozatban, nagyobb felbontású kép tekinthető meg a műről.

 

Egy majd két méter magas és három méter széles vászon előtt állva az ember általában zavarba jön, igyekszik egyszerre látni részleteket és egészet. Balázs Imre Barna Flux … című festményén a lüktető gesztusok rendszere egyszerűen magába ránt. Túl közel vagyunk ahhoz, hogy távol tudjunk maradni.

Az árnyalatokban gazdag gesztusrétegek a kép egyes részein nagy erővel nehézkednek a felületre, másutt könnyeden lebegnek, vagy éppen sejtelmesen gomolyognak rajta. Kölcsönhatás lép fel köztük, alakítják egymást. Hideg és meleg színek együtthatva összeférhetetlen érzéseket váltanak ki, majd teljes, tiszta rendet hoznak létre bennünk és a képen egyaránt.

Balázs Imre Barna mesterművén mozdul a mozdulatlan és láthatóvá, észlelhetővé válik az elképzelhetetlen.

Balázs Imre Barna – Flux 57 (190×290cm, olaj, vászon, 2013)

 

bib flux57

Balázs Imre Barna, ArtSalon\TársalgóGaléria 2007

Balázs Imre Barna, ArtSalon\TársalgóGaléria 2002

 

Nem könnyű feladat barátnak és kollégának kiállításához előszót írni, ám ez esetben, örömmel vettem a felkérést.

Főiskolás évei óta ismerem “Barni”-t és mondhatom az első pillanattól szimpatikussá vált számomra, nem csak a kedves lénye miatt, hanem a megszállottsága és akarni vágyása végett is, mely már az első képeit is jellemezte. Az otthonról hozott emlékek világa (Szent Demeter) és a jelen életének lenyomatai keverednek a képein úgy, hogy közben a fényt próbálja csapdába ejteni, ezáltal belső sugárzással telítődnek a vásznai. Lüktetnek, egymásnak felelgetnek az apró rezdülések. Csöndesen és szűkszavúan mesél, ám ha valaki oda figyel, sok mindent meghallhat a mondandóból. A művész keresgél, megtalál és elhagy. Figyeli környezetét és a belső visszhangokat. Mikor alkot, megpróbál ezek között rendet teremteni. Hisz és kételkedik, kínlódik és káromkodik, és néha repül. Lázad de szeretné megtalálni a helyét. Festeni szeretne, amikor boldog, és ha nem, akkor még inkább. Olykor nehéz elviselni, ám mégis emberszabású lény. Nem akarom hosszúra nyújtani a mondókámat, így több hely jut a képeknek. Balázs Imre Barna első alkalommal mutatkozik be Budapesten, kérem, fogadják olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel tárja Önök elé az alkotó a műveit.

Csáki Róbert

festőművész