ART IS FUN… OUR GALLERY IS THE EXTENDED VERSION OF YOUR LIVING ROOM

Rovataink:

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

In The Focus

In The Focus / Percepciók 2. …csend……

In The Focus / DIALOG2

In The Focus / DIALOG2

In The Focus

In The Focus

In The Focus

In The Focus

In The Focus

In The Focus

In The Focus

Csáki Róbert a Kultikon című műsorban…

Csáki Róbert interjú a DunaTv-n…

Csáki Róbert az Aranymetszés című műsorban…

IN THE FOCUS…

PERCEPCIÓK a Kultikon című műsorban…

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

In The Focus

Csáki Róbert „Garde Dame” és „Esti randevú” című táblaképei finom narratívát bontanak ki, mintha csak egy regény egymást követői jelenetei volnának. A „Garde dame”-on két nőalakot látunk, egy jómódú hölgyet és annak sötét vásznakba burkolózó társalkodónőjét. Ruháik redőit az erős nappali fény olyannak láttatja, mintha anyaguk papír volna. A hátat fordító, titokzatos nők feltehetőleg halk, személyes csevejt folytatnak egymással. Az „Esti randevú” című képen a garde dame vigyázó szeme már nem vetül a fehér ruhás nőre. Kora esti fényben találkozunk vele újra, miközben egy kertben ülve vár valakit. Világos öltözetét, éppúgy, mint a környezetét lilás árnyalatúra színezi az alkonypír. Az arca ismét rejtve marad. Azonban nem csupán az alakok révén fedezhetünk fel rokonságot a két festmény között. Csáki Róbert mindkét mű atmoszférájába belefestette a csendet, igaz különböző módokon, más hangulatot előidézve. A „Garde Dame” egy hétköznapi jelenet megszokásból adódó nyugalmát árasztja, míg az Esti randevú a magányos, várakozással töltött percek feszült némaságát sűríti a képbe. E helyzetek és lelki állapotok eltérő jellegét Csáki színkezelése és fényábrázolása egyértelműsíti. Mindezeken felül a két festményben közös egy láthatatlan szereplő nesztelen jelenléte és tekintete, aki a figurákat hátuk mögé lopózva meglesi. A „Garde Dame” és az „Esti randevú” című alkotások homályában lappangó igazi titok az, hogy kinek tulajdonítjuk ezt a tekintetet…

 

Garde-Dame (45x35cm, olaj, vászon, 2014)

Esti Randevú (35x30cm, olaj, vászon, 2014)

 

fotó: Borsos Mihály (misi)
Írta: Máté Zsófi

 

csaki_gardedame_estirandevu

In The Focus / Percepciók 2. …csend……

Az Art Salon\Társalgó Galéria számára hagyomány, hogy az őszi idényt egy nagyszabású csoportos kiállítással nyissa meg, amely a „Percepciók” címet viseli. Ebben az évben a kiállítás tematikája, a hét kiállító művész által feldolgozott alapgondolat a csend. Balázs Imre Barna, Csáki Róbert, Gyémánt László, Incze Mózes, Paulikovics Iván, PAF és Szabó György mind elkészítették a saját csend-variációjukat. A kurátorok, Dr. Ocsovai Dóra és Dr. Kovács Katalin-akinek A csend alakzatai a festészetben című könyve részletesen tárgyalja e tárgykört- többek között azt a kérdést járják körül, hogy vajon hogyan hozható összefüggésbe a képzőművészet a csend fogalmával? Az evidens válasz természetesen az, hogy a festményekbe, illetve a szobrokba, mint tárgyakba eleve bele van kódolva a csend. Ugyanakkor esztétikai értelemben egyetlen műalkotás sem néma. Mégis, ahogy azt Kovács Katalin megnyitóbeszéde hangsúlyozta, a csend lehet egyfajta hatás, amelyet a művek kiváltani képesek. Ez érvényesül, amikor a kiállításban szereplő alkotásoknál időzünk. A Csáki Róbert portéin szereplő különös lények, mintha mondani akarnának valamit, de szótlanok maradnak, beburkolóznak a lágyan megfestett, békés háttérbe. PAF ezzel szemben egy-egy határozott, markáns színű gesztussal megtöri a képtér csendjét és nyugalmát. S ezek csupán példák arra a gondolati és technikai sokszínűségre, amelyet a „Percepciók 2…csend…..” című kiállítás egyesít önmagában…
írta: Máté Zsófi
fotó: Rédai Diana

 

IMG_4459p

In The Focus / DIALOG2

Június 26-án a grazi Eugen Lendl Galériában megnyílt a „Dialog 2” című csoportos kiállítás. Az Art Salon\Társalgó Galéria három festőművésze négy osztrák művésszel osztozott a kiállítótéren. Stefan Maitz kavargó gesztusai; Christian KRI Kammerhofer beszédes formái; Josef Wurm absztrakt látomásai és Michael Fanta kifejező rajzossága elegyedett párbeszédbe Csáki Róbert homályba burkolózó tájaival; Balázs Imre Barna finom gesztusrendszereivel és PAF erőteljes színeivel. A kiállítást megnyitó Dr. Méhes Márton, a Collegium Hungaricum Wien igazgatója beszédében a térben a műalkotások egymásra hatása nyomán létrejövő energiákra hívta fel a közönség figyelmét. Valóban, a galéria termei olyan mezővé alakulnak a „Dialog 2” sokszínű anyagának köszönhetően, amelyben különböző művészi látásmódok, más-más stílusok és technikák nyílnak meg egymásnak. A „Dialog 2” megadja a nézőnek a lehetőséget, hogy saját tekintete alkossa meg és alakítsa a különböző festmények kapcsolódásait. A kiállítás koncepciója ily módon tág játékteret biztosít mind az önálló léttel rendelkező műveknek, mind a látogatónak. Izgalmas, gondolatébresztő nyitottsága egyúttal megmutatja, hogy a művészet olyan közös nyelv, amely képes elmosni bármilyen határt.

fotó: Máté Zsófi
írta: Máté Zsófi

 

013

In The Focus / DIALOG2

2013 tavaszán az Art Salon\Társalgó Galéria művészei nagy sikerrel mutatkoztak be a bécsi közönségnek a „Dialog” című csoportos kiállítással. Idén júniusban Grazban, a Galerie Eugen Lendl-ben kerül megrendezésre a „Dialog II”. A koncepció csakúgy, mint egy évvel ezelőtt most is az, hogy a több művész alkotásaiból összeálló heterogén anyag harmóniába rendeződjön a kiállítótérben, az egyes művek megnyíljanak egymás felé, de ne veszítsenek egyediségükből, önálló létükből. Csáki Róbert, Balázs Imre Barna és PAF egyaránt kiváló művészek, akik más-más stílusban, más eszközökkel, eltérő érdeklődés és hangoltság alapján juttatják kifejezésre belső tartalmaikat a festészet segítségével.

Csáki festői vízióit káprázatos színek, mesteri kompozíciók jelenítik meg. Képein egy titokzatos, valótlan, mégis otthonos természettel találkozunk. Az „Hommage á Caspar David Friedrich” című festmény a homály világából a kép belsejébe vezeti tekintetünket, hogy a lágy fényű, rejtélyes távolban időzzünk.

PAF festészetében erőteljes gesztusok és színek dominálnak, amelyek egy erős érzelmekkel telített belső világ absztrahált leképeződései. Táblaképeinek markáns felületei, a kolorit mozgalmassága mély belső tereket hoznak létre. A „Gesture Box I” című műtárgy egy kocka, melynek minden oldalát PAF gesztusai borítják be. Az ily módon térbelivé váló képek megmutatják azt a végtelenséget, azt a le nem zártságot, amely a PAF műveket jellemzi.

Balázs Imre Barna elképesztő érzékenységgel ragadja meg azt a jelenséget, ahogy az ember az őt körülvevő világot tapasztalja, s lelkének, tudatának hatására saját képére alakítja azt. A „Flux LXII” végletekig tudatos gesztusrendszere természeti formákat tükröz vissza. A festmény színeinek intenzitása arról tesz tanúbizonyságot milyen óriási hatalommal rendelkeznek gondolataink és érzéseink.

A „Dialog II” sokszínűségét e három festőn túl a Galerie Eugen Lendl által delegált osztrák művészek Michael Fanta, Christian KRI Kammerhofer, Stefan Maitz és Josef Wurm is gyarapítják. Bár minden egyes műalkotás saját világot teremt és saját aurával rendelkezik, egymásra hatásuk, párbeszédük izgalmas, sosemvolt jelentésrétegekkel ruházhatja fel őket. A „Dialog II” című kiállítás arra törekszik majd, hogy a különböző művek kapcsolódásai nyomán láttassa a művészet nyitottságát, kimeríthetetlen, mindig megújuló jellegét.

fotó: misi

írta Máté Zsófi

Dialog_nagy

In The Focus

Csáki Róbert „Vernissage” című festményét egy különös, torz figura lakja be. Bár alakjának határai nem különülnek el egyértelműen a környezetétől, görnyedt felsőteste, ingének fehérsége, valamint a kezében nyugvó borospohár a mű elmosódott világának legvalószerűbb elemei. Nem úgy vastag nyakán ülő állatfeje, illetve fejei, amelyek bár ugyanazon test nyúlványai, más-más tekintettel fordulnak felénk. A zavarba ejtő, nyugtalanító külsejű lény, ha jobban megfigyeljük, valójában egy udvarias szörnyeteg, aki félénk szemekkel sandít ránk, és kisujját eltartva, ügyetlenül markolja a poharát. Mintha nem találná otthonosnak az őt körülvevő, homályba burkolózó világot. A vernissage francia szó jelentése a kiállítás ünnepélyes megnyitója. Csáki festményének címéből arra következtethetünk, hogy ilyen alkalomból gubbaszt ez az alak egy terített asztalkánál. Zavara, oda nem illősége abból adódhat, hogy teljességében, minden hibájával együtt látjuk, semmi sem óvja meg őt a tekintetünktől. Ebben a magatartásban és helyzetben érezhetünk valami finom utalást arra, ahogyan a művész áll a közönség előtt, mikor műveit bemutatja: pőrén és kiszolgáltatva.

 

fotó: Borsos Mihály (misi)

írta: Máté Zsófi

 

Vernissage (230x200cm, olaj, vászon, 2010)

 

Vernissage (230x200 cm, olaj, vaszon, 2010)

 

In The Focus

Csáki Róbert „Strand” című festményének fülledt hangulata a vég nélküli nyári napokat idézi. Az apró táblaképen egy különös, barátságos alak fürdőzik a békés vízben. Jelenlétében van valami keresetlen báj, ahogy fénylő úszógumijával és hatalmas azúrkék strandlabdájával kisajátítja a mű stilizált környezetét. Egyenesen ránk szegezi tekintetét, amely egyszerre sugároz gondtalanságot és mélabút. Az egész festményt ez a finom ambivalencia határozza meg. Atmoszféráját könnyedséggel, gyermeki vidámsággal tölti meg a színes játékszerek látványa, míg az élettelen vízinövények lebegése fáradtságtól, magánytól terhessé teszik azt. Csáki „Strand” című művén a bumfordi, szeretetre méltó figura a kép világába invitálja a nézőt. Mintha arra kérne, hogy játszunk vele, vagy egyszerűen csak osztozzunk a meleg nyári csenden, időtlen mozdulatlanságon, álmatag derűn.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Strand (21x20cm, olaj, farost, 2003)

Strand (21x20 cm, olaj, farost, 2003)

In The Focus

Csáki Róbert legújabb festményének előterében egy bevetetlen ágy áll. Bár üres, az ember jelenlétét sugallja a kép rejtélyes terében, ahogy a baloldalon felsejlő állványzat is. Az ágy körül gomolygó bizonytalan homályt a festő szögletes kompozíciós elemekkel határolta le. Ezek nem illeszkednek egymáshoz, nem zárnak el tökéletesen egy biztonságos belső teret. Az előtér mintha egy minden irányba nyitott szoba volna, amelyet csupán e szabálytalan formák választanak el a háttér végtelenségétől. Csáki művén tehát két világ különül el, értelmezhetjük őket, mint emberi és isteni szféra, ébrenlét és álom, valóság és fantázia, élet és halál. Nézőként ezeknek a határára kerülünk. Az ágy ellenpontjaként a távolban egy apró, mégis az egész művet meghatározó égitest látható, talán ennek a fénye vetül a bútordarabra. A csillag azt a reményt hordozza, hogy hozzáférhetünk a mindenséghez, amelynek a része. Csakhogy Csáki Róbert művét belengi az elhagyatottság érzete, atmoszféráját valami nyugtalanító állandóság határozza meg. Ugyan a kép lehetőséget nyújt a nézőnek a két világ közti átjárásra, mintha egyúttal figyelmeztetne arra is, hogy nem élhetjük őket egyszerre.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Cím nélkül (59x68cm, olaj, vászon, 2009_2014)

Cim nelkul (59x68 cm, olaj, vaszon, 2009_2014)

 

In The Focus

Csáki Róbert „Kolostor” és „Városi fények” című művei festészetileg rokonságban állnak a szín- és az ecsetkezelés, a fény ábrázolásának okán egyaránt. A képeken szereplő sosemvolt tájak kiismerhetetlenségük ellenére azt az érzést hordozzák, mintha nem először látnánk őket. Álomképek, akár emlékfoszlányok is lehetnének, amelyeket körülleng a változékonyság, az uralhatatlanság, a mulandóság. A „Kolostor” című képen a háttér végtelen, mély homályából egy épületcsoport világlik ki az előtérben, amely csak a rávetülő fényárnak köszönhetően válik el a környezetétől. A templom tornyának fehérsége központi szereppel bír, eluralkodik a festményen. E szín teremtő ereje a „Városi fények” esetében is meghatározó. A két fehér festékfolt felülírja a mű egymásba kavargó, sötét színeinek harmóniáját. Ám ami első pillantásra megtöri a képi világ rendjét, az valójában nélkülözhetetlen alkotóeleme annak. Ugyanígy a „Kolostor” pirosas festékpöttyei is a kompozíció végletekig tudatos, precíz voltáról árulkodnak. Az apró részletek felől tekintve megváltozik a festmények egésze, általuk megszűnik a sejtelmes, tünékeny tájak esetleges jellege. Többek között a művek színvilágától elütő, apró, világos pontokban összpontosul Csáki Róbert festészeti zsenije. Árnyalatok és fények talányos összjátéka, a látványok lehatárolhatatlansága realizálódik, állandóvá válik megdöbbentő erejük nyomán.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Kolostor (30x30cm, olaj, fatábla, 2013)

Városi fények (40x35cm, olaj, fatábla, 2013)

Kolostor_Varosi fenyek

In The Focus

Csáki Róbert „Saturnus” című óriási vásznán egy különös teremtménnyel találkozhatunk. A lény egyszerre rendelkezik állati és emberi vonásokkal, mi több neve okán isteni természetétől sem szabad eltekintenünk. A mitológia szerint Saturnus felfalta saját gyermekeit, mert veszélyeztették a hatalmát. Rubens vagy Goya ábrázolásában az istenség a szemében kérlelhetetlen téboly ül miközben szörnyű tettét véghezviszi. Csáki Róbert Saturnusa más. Bár a gyilkosságról a szájából csurgó vér árulkodik, tekintete – ha a néző nem riad meg tőle, s képes állni azt – bűnbánatot, esendőséget sugároz. Ez a szem szinte eluralkodik a festmény lenyűgöző látványán. Csáki homályba burkolózó, meseszerű tájba helyezte el Saturnust, akinek teste a színek és az ecsetkezelés változatossága nyomán mintha megannyi anyagból és halmazállapotból tevődne össze. Az ő szemet gyönyörködtető valótlansága, vagy környezetének stilizáltsága a már említett tekintet miatt válik hozzáférhetővé a nézőnek. Kinéz a képből, megtörve ezzel saját világának egységét. Önmagát kiszolgáltatva áll előttünk, ahogy mi is előtte. Ismerjük a Csáki Róbert remekművén szereplő lény bűnét, de a metsző, állandóan ránk szegeződő szem azt sugallja, hogy ő is a mieinket. Talán ez az oka annak, hogy akármilyen távoli szféra teremtménye is legyen, riasztó idegensége ismerőssé, sőt barátságossá válik, ha eleget szemléljük őt, tekintete pedig tükröt tart nekünk.

photo: Misi

írta: Máté Zsófi

Saturnus (200x300cm, olaj vászon, 2013)

Saturnus (200x300 cm, olaj, vaszon, 2013)

In The Focus

Csáki Róbert „Lakótelep I.” és „Lakótelep II.” című festményei kis méretük ellenére nagy erővel bírnak. A művész most futó kiállításán kurátori koncepció alapján egymástól távol, egymás ellenpontjaiként helyeztük el őket. A két kép kapcsolódása olyan teret hoz létre, mint maguk a festmények: életteret. Csáki mindkét mű esetében átértelmezi, felülírja a lakótelephez való konvencionális viszonyulást és az ehhez tartozó ábrázolásmódot. Finom ecsetvonásai, halovány, már-már romantikus hangoltságot kölcsönző fényei felszámolják a kockaházak ridegségét. Az épületek mintegy beleolvadnak a környezetükbe, nem keltenek idegenség-érzetet, nem egy szűk, lehatárolt világ képi megjelenései. Ellenkezőleg, Csáki lágy vonalai titokzatosságot kölcsönöznek a modern élettérnek, olyan világként ábrázolja, amelybe a néző be akar férkőzni. A „Lakótelep I.” és a „Lakótelep II.” esetében is leskelődő-perspektívából látjuk a házakat, az ablakokon kiszűrődő gyenge fények inkább az életnek, mintsem a skatulyába zártság egyhangúságának a jelei. A táblaképek előtereiben látható, erőteljes színű állványzatok, úgy tűnik túlnyújtóznak a festmények határain. Megmutatják azt a soha le nem zártságot, amelyet a művek egésze közvetít.

fotó: Misi Borsos

írta: Máté Zsófi

Lakótelep I. és Lakótelep II. (21x21cm, olaj, fatábla, 2013)

Lakotelep 2_1 fevo (21x21 cm, olaj, fatabla, 2013)

In The Focus

Csáki Róbert „Napkirály” című műve a festészet régi mestereinek technikai precizitását ötvözi a jelen érdeklődésével. Már a festmény címe is letűnt korstílusokra, a barokkra, s képi világa talán még inkább a rokokóra utal. A XVII. és XVIII. század fordulójának portréfestészete a figurákat élettel tölti meg, mozdulatok ábrázolásával, a bőrpír kacérságával, a redőzetek kellemével, elrévedő tekintetekkel. Csáki alkalmazza e stílusok játékosságát a fény- és színkezelésben, a „Napkirály” alakja mintegy kiviláglik a háttér mélységéből. A test egy a zöld megannyi árnyalatából összeálló gomolygás, tünékeny textúra, amely a barokk redő titokzatosságát viseli. Ami pedig eltéveszthetetlenül mai Csáki festményében, hogy nem csupán megjeleníti, hanem fel is boncolja a figurát, kijátssza a portré műfajának sajátosságait. A „Napkirály” –nak nincs tekintete, s ez megnehezíti, hogy emberként tekintsünk rá. Ám hiába ez a hiányérzet és a színek komor sötétsége, az alak félig nyitott szája felülírja a kép atmoszférájának élettelenségét. Mintha sóhajtana, a külvilágba lehelné félelmét és szorongását. Ez az aktus az élet és halál közti határhelyzet jelévé válik, amely áthatja, belengi a festményt. Ekképp fonódik össze Csáki Róbert kezei alatt az élettel telített barokkos lágyság, valamint az ember belső kínjainak és leépülésének Francis Bacon-i kitörése, a „Napkirály” című remekműben.

photo: Misi

írta: Máté Zsófi

Napkiraly (78×66 cm, olaj, vaszon, 2013)

Napkiraly (78x66 cm, olaj, vaszon, 2013)

Csáki Róbert interjú a DunaTv-n…

MA ESTE a Kultikon című műsorban a Duna TV-n 23:40-kor egy új interjú lesz látható Csáki Róbert Festőművésszel…
Ismétlés holnap (csütörtökön) 9:40-kor a DunaWorld-on.

IN THE FOCUS…

Csáki Róbert „Éjszakai szivárvány” című festménye valami megfoghatatlan ambivalenciát hordoz magában. A meleg színű, nyugalmas előtérben arctalan, színes alakok tekintenek a háttér felé, mintegy belső keretet alkotva a képen. A lábuk előtt elterülő vakító fehérségű városban mintha megfagyott volna az idő, egyedül az épületvázakra emlékeztető alakzatok nyújtóznak a sötét égbolt felé. Állványzatok csillagképpé, fogaskerekek égitestté alakulnak át. Odalent egy szürke ember ácsorog, nem láthatja azt, amit a tarka rongyokba burkolózott csoport igen: egy halvány szivárvány felsejlését az éjszakában. Nem tudhatjuk, hogy a figurák távoznak, vagy éppen belépni készülnek ebbe a képtelen térbe, kicsoda az baljóslatú szürke figura, ahogy azt sem, hogy milyen ez a fényes, idegen világ. Csáki Róbert festményén mégis minden bizonytalanságot, minden fenyegető állandóságot felold a pislákoló csillagok és a tünékeny szivárvány látképe, amely a maga egyetemességében is oly pillanatnyinak, annyira eviláginak tűnik.

Csaki_Ejszakai szivarvany (92x115 cm, olaj, vaszon, 2008)

Visszaugrás a navigációhoz