In The Focus

Rajcsók Attila „Időkapszula” című műve először Párizsban került kiállításra, s a szobrász eddigi pályájára jellemző formavilágot gondolja tovább. Rajcsók számára rendkívül fontos a természet elemeit alapul véve lebontani, majd újraépíteni, s ezzel átértelmezni az organikus formákat. Így a művésznek és a befogadónak egyaránt lehetősége nyílik betekinteni a természeti harmónia belső struktúrájába. Az „Időkapszula” ezt az elvet követi, ám a natúra újjáalkotása helyett az absztrakció kerül előtérbe, amely a valós tértől és időtől eltávolított, futurisztikus jelleget kölcsönöz a műnek. Egyedi szerkezetét leginkább annak köszönheti, hogy az acélpántok rétegződése, a szobor építkezése során átalakul a megkezdett forma, amely a pántok hurokszerű egymásba kapcsolódásával fejeződik be. Ám a szobor befejezettségéről kizárólag anyagi értelemben beszélhetünk. Rajcsók Attila alkotása egyrészt izgalmas, nyitott belső térrel rendelkezik. A kívül steril, nyers acél itt vörös színt kap, amely egyfajta belső izzást, szinte tapintható feszültséget eredményez, mintha a szobor bármelyik pillanatban kifordulhatna önmagából. Másrészt nyitott műnek tekinthető, amennyiben játékba hozza a néző fantáziáját, arra ösztönzi a tekintetét, hogy mozgassa, alakítsa a szobrot. Ezt az érzetet tovább erősíti a műalkotás pozíciója. Szinte lebeg, alig érintkezik a posztamenssel, s úgy látszik, akármikor felborulhat az átmeneti egyensúly. Ám mindez a látszólagos esetlegesség része a gondosan megtervezett koncepciónak. Az „Időkapszula” rendkívüli térszervező erővel bír, de a valódi szakmai bravúr, hogy Rajcsók Attila a konstrukció részévé teszi azokat a láthatatlan formákat és tereket is, melyeket a gondolat ereje hív életre és alakít.

fotó: Borsos Mihály (misi)

írta: Máté Zsófi

 

Idokapszula (143x84x85 cm, festett, hegesztett acel, 2015)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Időkapszula (143x84x85 cm, festett, hegesztett acel, 2015)

In The Focus

Rajcsók Attila és PAF közös alkotása, az „Időfonat”, két művész, két művészeti ág, két gondolatvilág összekapcsolódása, egyszersmind a vegytiszta művészi alázat tárgyi megvalósulása. Ehhez elengedhetetlen a nyitottság, az alkotók, és a mű részéről egyaránt. Rajcsók Attilát a szobrászat térszervező ereje, valamint az egyensúly kérdése foglalkoztatja. Az „Időfonat” hegesztett acélpántjai úgy ágyazódnak, ölelkeznek egymásba, hogy anyaguk ridegsége ellenére, élettel teli, mozgásban lévő, pulzáló organizmus érzetét keltik. A szobor letisztult, steril felületén egyedül a pántok találkozási pontjában, rétegződésük nyomán jelenik meg az esetlegesség motívuma. Ez az apró részlet önálló, a szobor szempontjából másodlagos ritmikával rendelkezik, amely szolgálhatott PAF festészeti munkájának kiindulópontjaként. Az „Időfonat”-ot a gesztusfestészeti elemek teszik teljessé. PAF adott formavilágban érvényesíti festészetének markáns színeit, illetve a tudatosságnak alávetett gesztusok motívumhálóját. A festék rétegződése, a faktúra által módosítja a szobor felületét, míg a kolorit változatossága, sötét és világos árnyalatok váltakozása átritmizálja a mű belső terét. A kiállítótérben a posztamensen rögzített szobor egy PAF által megfestett drapérián áll. Ez az installatív elem ellenpontozza a szobron megjelenő gesztusokat, amelyek valamilyen emóció lecsapódásai. Vagyis mögöttes, tudati tartalom hordozói, míg a drapéria az akciófestészet tárgykörébe sorolható, ahol a fókuszban nem a gondolatiság áll, sokkal inkább maga az alkotói folyamat. Fontos leszögezni, hogy egyik művésznek sem célja uralni az „Időfonat”-ot. Ellenkezőleg, Rajcsók és PAF alkotói világai megnyílnak egymásnak, tisztelegnek egymás előtt, szabadságukból mit sem veszítve alkalmazkodnak egymáshoz. Ily módon abszolút harmóniában fonódnak össze egy páratlan műalkotásban.

 

írta: Máté Zsófi

fotó: misi

 

 

 

Idofonat

In The Focus

Rajcsók Attila „Bölcső” című művének formavilága megannyi értelmezési lehetőséget kínál a néző számára. A letisztult, steril, rétegesen hegesztett hófehér acélszobor egymásba ágyazott, mégis elkülöníthető részei egy folyamatot jelenítenek meg. Mintha a szemünk előtt csírázna ki egy mag, bontaná szirmait egy növény, bújna ki vastag páncéljából egy állat, vagy akár éppen egy ember jönne a világra. A kibontakozás, a születés lassú, és le nem zárult folyamatát ragadja meg a „Bölcső”, s egyúttal ennek ellenkezőjét is. Hiszen ami nyitásnak, kibomlásnak tűnik első pillantásra, valójában lehet a bezáródás, az elmúlás aktusa is Rajcsók szobrának esetében. A fehér szín semlegessége okán is eldönthetetlen, hogy amit látunk az a műtárgy kitárulkozása, vagy önmagába zárulása. Úgy tűnik a „Bölcső” egy köztes állapot, egy olyan momentum megtestesülése, amikor még adott a mű belsejébe való betekintés. De vajon mi az, amit ebben az állapotban is elrejt a magába burkolózó alkotás? Ezt a kérdést hagyja nyitva Rajcsók Attila „Bölcső”-je.

fotó: Borsos Mihály (misi)
írta: Máté Zsófi

Bolcso (92x56x45 cm, hagesztett acel, 2012)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bölcső (92x56x45 cm, hegesztett acél, 2012)

Rajcsók Attila / DunaTv

Holnap a DunaTv-n 13.25-kor élő adásban Rajcsók Attila szobrászművész a jövő héten nyíló kiállításáról beszél.

 

Idomag 03 (16x17x15 cm, acel, 2013)