Szabó György Munkácsy-díjas szobrász négy műtárggyal szerepel a Percepciók 3.- evolutio- kiállításon. „A mágus háza” című nagyméretű alkotást tekintem kiindulópontnak, amelynek formavilágát és motívumait az „Ördögszekér”, a „Napkulcs” és az „Eredet” című művek is örökölték. „A mágus háza” mitikus tér- és időtapasztalatot nyújt a szemlélőnek. A szabálytalan geometriai formákból, konstruktív elemekből álló, épületszerű szobrot nem a fizika törvényei, sokkal inkább egy csak rá jellemző belső, talán nem evilági logika tartja össze. A felület mozgalmassága nem csupán a technikából, de főként az itt megjelenő alakzatokból, mélyedésekből, változatos anyagiságból adódik. Ugyanez figyelhető meg a kiállítótérben szembe állított „Ördögszekéren” is, amelyen a folytonos mozgást, alakulást idéző konstruktív nyúlványok mind a szobor belsejébe, légüres origójába tartanak. Ezt az ürességet, hiányt alakítja szobrászati térré Szabó György az „Eredet” című műben is. A szabályos korong felszínén megjelenő rovátkák ismétlődő ritmikája tágítja a szobrot, mintha e jelek a középpont üres teréből áradnának, és öltenének testet. A „Mágikus korong” sorozat darabja az „Eredet” szomszédságában található égitesthez hasonló „Napkulcs” is. A mű nyers, világló felületén látható motívumok egy képzelt galaxis térképének is tekinthetők, melynek legnagyobb csillaga a „Napkulcs” maga. Az említett művek mind ugyanazon mágikus univerzumhoz tartoznak, Szabó György pedig a mágus, aki minden titkos jelet és rejtett teret mozgásban tart.

írta: Máté Zsófi

fotó: misi