In The Focus

Balázs Imre Barna „Flux LVIII” című festményén dinamikus gesztusrendszer jelenik meg a pirkadat színeiben és fényeiben pompázó felületen. A gesztusok életre keltik a képet, miközben valami mozdulatlan állandóság nyugalmát sugározzák. Különböző, egymáshoz mégis illeszkedő színeik, eltérő intenzitású rétegződéseik nem eredményeznek feszültséget a kép terében. Az alap és a rajta megjelenő gesztusok mintegy egymásba oldódnak, létrehozva a kép megbonthatatlan egységét, a tiszta harmónia érzetét. Bár a gesztusok a véletlenszerűnek mutatkoznak, valójában egy olyan értelemegész részei, amelyben minden apró részletnek megvan a sajátos, elidegeníthetetlen helye és funkciója. A tudatos kompozíciónak alárendelve keretezik a képet, illetve túlnyújtóznak annak határain, egyszerre töltik meg mozgással és statikussággal a teret. A gesztusrendszerben kirajzolódó alakzatokban a természet formavilágának lenyomatait fedezhetjük fel a „Flux LVIII”-on. Balázs Imre Barna festménye visszatükrözi azt, ahogyan a festő, vagy akár a néző saját belső világa által új értelmet ad jól ismert látványoknak. Ily módon közeli kapcsolatot ápol a realitással, de nem egyszerűen megjeleníti azt, hanem tudati, lelki tartalmakhoz való viszonyát tárja fel a festészet eszközeivel.

fotó: misi

írta: Zsófi Máté

Flux LVIII (130×210 cm, olaj, vaszon, 2014)

Flux LVIII (130x210 cm, olaj, vaszon, 2014)

In The Focus

Balázs Imre Barna „Flux LXIII” című festményén egy másik valósággal találkozhatunk. Az absztrakt, gesztusok organikus rendszerét megteremtő mű inspirációját természeti formákból meríti. A festmény halványkék felületén látható világos színű, elmosódó jelenségekre tekinthetünk tükörképként, amely a vízfelszínen, az élő természet alkotóelemén jelenít meg egy számunkra nem látható tájat. Nem ismerjük tehát a valóst, amelynek másolata a visszatükrözés nyomán létrejön. Maga a festmény még egy szinttel továbblép, hiszen a tükörkép másolatát mutatja meg számunkra, tehát egy másolat olyan másolatát, amelynek nincsen eredetije. A „Flux LXIII” ezzel a művészettel egyidős filozófiai kérdéssel néz szembe: lehet-e több a művészet a természet puszta másolatánál? Ha Balázs Imre Barna festményét szemléljük, arra döbbenhetünk rá, hogy nem az az érdekes mennyiben leképezése a valóságnak a műalkotás. Saját, belső rendet hoz létre a minden esetlegességet kiküszöbölő kompozíció, amely a nézői perspektívát irányítva a mű mélyébe vezet, valami titokzatos sötétség, egy távoli szféra felé. Nem arra ösztönöz, hogy megpróbáljunk elképzelni, felépíteni az eredeti valóságot, amelynek a tükörképét adja. Ereje éppen abban áll, hogy önálló, önmagáért való világot teremt.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Flux LXIII (50×69,5cm, olaj, karton, fatábla, 2014)

Flux LXIII (50x69,5 cm, olaj, karton, fatabla, 2014)