Colin Foster könyvbemutató

Tisztelettel meghívjuk Önt és partnerét
2017. június 19-én 19 órára az Art Salon Társalgó Galériába
Colin Foster „White” című albumának bemutatójára.
A könyvet bemutatja: Dr. Fabényi Júlia

Colin Foster „White” című kiállítása megtekinthető június 30-ig, hétköznap 11-18 óra között,
ettől eltérő időpontban egyeztetés alapján állunk látogatóink rendelkezésére.

 

 

 

IN THE FOCUS különkiadás / PAF

Augusztus 14-én a pécsi Nádor Galériában nagy sikerrel megnyílt PAF egyéni kiállítása. A festőművész nem csak egy zömében új táblaképekből álló anyaggal mutatkozott be, hanem izgalmas, újszerű installációs elemeket is tartalmaz a tárlat, amelyeknek létrejötte a Nádor Galéria inspiratív kiállítóterének köszönhető. Ilyen a kiállítás vezérfonalának tekinthető 81 méter hosszú festett vászon, amely a nézők feje fölött fut. A vászon tekergőzése a végtelenség érzetét kelti, harsány színei tökéletesen uralják a teret. Az installációs elemek másik csoportját a gesztusokba öltöztetett próbababák alkotják. PAF festészete új életre hívja ezeket a hétköznapi tárgyakat, a térben való elrendezésük pedig leszámol személytelen jellegükkel. A kiállítás telítettségéhez mindezek felül hozzájárulnak a térbeli festmények; öt, valamint hat oldalukon festett, körüljárható dobozok, amelyek a néző személyes terébe lépve tárják fel PAF festészetét. Ezt az erőteljes, provokatív kavalkádot ölelik körül a falakon látható táblaképek, melyekből mind tartalmilag mind technikailag táplálkoznak a fentebb leírt megjelenési formák. Mindezek alapján a kiállítás anyaga három különálló egységre bontható, s ráadásul minden egyes műnek megvan az önálló élete. Éppen ettől különleges PAF pécsi kiállítása: ez az elképesztő sokszínűség a szemünk láttára rendeződik oszthatatlan egésszé. Legyen szó installációról vagy festményről, a művek együtthatva erősítik egymást, s együttesen vezetnek minket egy lenyűgöző festészeti világba.

Aki teheti, látogasson el a pécsi Nádor Galériába, hogy részese legyen ennek a gesztusok, formák, felületek, színek adta különleges művészeti élménynek. Augusztus 21-én PAF festészete Cselényi Eszter divattervező kollekcióján elevenedik meg egy rendhagyó performance keretében, majd augusztus 28-án Jász András jazz szaxofon művész és a Zsirai Pincészet közreműködésével zene, képzőművészet és bor kapcsolatát ismerheti meg a közönség.

írta: Máté Zsófi

fotó: Panamy

 

022 008

Figyelem

PAF kiállítása technikai okok miatt március 27-én és 28-án zárva lesz, viszont örömmel értesítjük Önöket, hogy a kiállítást április 25-ig meghosszabbítjuk. Változatlan nyitvatartással várjuk látogatóinkat.

Ahogyan készülünk a PERCEPCIÓK kiállításra…

Megnyitó: 2013. szeptember 20. (péntek) 18h

 

Incze Mózes, ArtSalon\TársalgóGaléria 2011

Gyémánt László, ArtSalon\TársalgóGaléria 2009

Csáki Róbert, ArtSalon\TársalgóGaléria 2008

Zalakovács József, ArtSalon\TársalgóGaléria 2007

Balázs Imre Barna, ArtSalon\TársalgóGaléria 2007

Szabó György, ArtSalon\TársalgóGaléria 2007

Csík István, ArtSalon\TársalgóGaléria 2006

Paulikovics Iván, ArtSalon\TársalgóGaléria 2003

 

“Paulikovics Iván szobrai elé;

Különös, és – megítélésem szerint – igen fontos hely illeti meg az élő magyar szobrászok sorában Paulikovics Ivánt. Két ritka tulajdonsága jelöli őt erre a polcra. Az egyik a sajátos, karcos humora, helyesebben mondva, az iróniája, melyet bőséggel áraszt át minden szobrába. A másik a virtuóz formáló-tudása, amivel a szobrait beletáncoltatja a térbe.”

Vannak, persze sokan, akiket éppen ez a két tulajdonság szokott igen megbosszantani. Ők a komoly arccal ácsorgó, nyugodt figurákat szeretik, akik mindkét lábukkal jó erősen nyomják a földet, kezüket szépen, illedelmesen testükhöz zárva (esetleg a lelkesültség jeleként magasba csapva) tartják, s illedelmes, rendezett a ruházatuk (munkásruhájuk, egyenruhájuk, öltönyük vagy díszmagyarjuk, mikor minek van keletje).

Paulikovicsnak ilyen szobra nincs. Viszont az ő Széchenyije élő és szenvedő ember lett, amikor megmintázta (Széchenyi Döblingben). És Karinthy Frigyes is alighanem elégedett volna az emlékművével, mely a róla elnevezett budai út végén áll egy kis parkban. Sőt, Ferenczy István megidézett Pásztorleánykája is milyen helyénvalóan tud kuporogni a klasszikus talapzat helyett azon a fölöttébb polgárias díványon, amit szobrászától kapott. És mennyire hogy otthon van a talapzatául szolgáló kövön – vagy egy másik munkát idézve meg magunknak: a vízből kiemelkedő nagy-erős női fél-akt kezében – Paulikovics bronzból mintázott vitorlása.

Szeretném, ha nem értenének félre – de néha az az érzésem, hogy Paulikovics Ivánnak inkább lett volna otthona a barokk korban, mint a maiban. Igaz, az iróniáját akkor se tűrték volna szívesen, de annyi mozgást, amennyit az általa teremtett bronz (néha kerámia, vagy fa) szobortestek megkívánnak maguknak, csak akkoriban engedélyezett a korstílus.

Visszaröpíteni persze mégse próbáljuk. Vegyük tudomásul a tényeket, hogy Paulikovics Iván:

– 1972-től 1977-ig járt a Képzőművészeti Főiskolára, és ott (fontos: ilyen növendék csak az ő keze alól kerülhetett ki) Somogyi József volt a mestere.

– 1980-tól 1983-ig Derkovits ösztöndíjas volt (s ösztöndíjasként évjáratának legjobbjaként tartottuk számon).

– Idestova huszonöt évet átölelő pályája során ugyanennyi nagy, köztéri szobrot, továbbá számos kisplasztikát és érmet formált.

és örvendjünk az idő szeszélyének, mely épp ide helyezte őt, a mi korunkba és a mi körünkbe.”

Horváth György

művészettörténész

Balázs Imre Barna, ArtSalon\TársalgóGaléria 2002

 

Nem könnyű feladat barátnak és kollégának kiállításához előszót írni, ám ez esetben, örömmel vettem a felkérést.

Főiskolás évei óta ismerem “Barni”-t és mondhatom az első pillanattól szimpatikussá vált számomra, nem csak a kedves lénye miatt, hanem a megszállottsága és akarni vágyása végett is, mely már az első képeit is jellemezte. Az otthonról hozott emlékek világa (Szent Demeter) és a jelen életének lenyomatai keverednek a képein úgy, hogy közben a fényt próbálja csapdába ejteni, ezáltal belső sugárzással telítődnek a vásznai. Lüktetnek, egymásnak felelgetnek az apró rezdülések. Csöndesen és szűkszavúan mesél, ám ha valaki oda figyel, sok mindent meghallhat a mondandóból. A művész keresgél, megtalál és elhagy. Figyeli környezetét és a belső visszhangokat. Mikor alkot, megpróbál ezek között rendet teremteni. Hisz és kételkedik, kínlódik és káromkodik, és néha repül. Lázad de szeretné megtalálni a helyét. Festeni szeretne, amikor boldog, és ha nem, akkor még inkább. Olykor nehéz elviselni, ám mégis emberszabású lény. Nem akarom hosszúra nyújtani a mondókámat, így több hely jut a képeknek. Balázs Imre Barna első alkalommal mutatkozik be Budapesten, kérem, fogadják olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel tárja Önök elé az alkotó a műveit.

Csáki Róbert

festőművész