TAKTILITÁS / HAMAROSAN
TAKTILITÁS / HAMAROSAN
Tóth Ditta kritikájával búcsúzunk a kiállítástól.
Köszönjük!
A galéria a nyár folyamán zárva tart, ősszel Balázs Imre Barna egyéni kiállításával és első monográfiájával térünk vissza!
Kellemes nyarat kíván az Art Salon Társalgó Galéria csapata!
https://www.ujmuveszet.hu/2018/07/az-anyagisag-szinrevitele-colin-foster-paf-es-valko-laszlo-kozos-kiallitasa/
Tisztelettel meghívjuk Önt és partnerét
2017. június 19-én 19 órára az Art Salon Társalgó Galériába
Colin Foster „White” című albumának bemutatójára.
A könyvet bemutatja: Dr. Fabényi Júlia
Colin Foster „White” című kiállítása megtekinthető június 30-ig, hétköznap 11-18 óra között,
ettől eltérő időpontban egyeztetés alapján állunk látogatóink rendelkezésére.
Augusztus 14-én a pécsi Nádor Galériában nagy sikerrel megnyílt PAF egyéni kiállítása. A festőművész nem csak egy zömében új táblaképekből álló anyaggal mutatkozott be, hanem izgalmas, újszerű installációs elemeket is tartalmaz a tárlat, amelyeknek létrejötte a Nádor Galéria inspiratív kiállítóterének köszönhető. Ilyen a kiállítás vezérfonalának tekinthető 81 méter hosszú festett vászon, amely a nézők feje fölött fut. A vászon tekergőzése a végtelenség érzetét kelti, harsány színei tökéletesen uralják a teret. Az installációs elemek másik csoportját a gesztusokba öltöztetett próbababák alkotják. PAF festészete új életre hívja ezeket a hétköznapi tárgyakat, a térben való elrendezésük pedig leszámol személytelen jellegükkel. A kiállítás telítettségéhez mindezek felül hozzájárulnak a térbeli festmények; öt, valamint hat oldalukon festett, körüljárható dobozok, amelyek a néző személyes terébe lépve tárják fel PAF festészetét. Ezt az erőteljes, provokatív kavalkádot ölelik körül a falakon látható táblaképek, melyekből mind tartalmilag mind technikailag táplálkoznak a fentebb leírt megjelenési formák. Mindezek alapján a kiállítás anyaga három különálló egységre bontható, s ráadásul minden egyes műnek megvan az önálló élete. Éppen ettől különleges PAF pécsi kiállítása: ez az elképesztő sokszínűség a szemünk láttára rendeződik oszthatatlan egésszé. Legyen szó installációról vagy festményről, a művek együtthatva erősítik egymást, s együttesen vezetnek minket egy lenyűgöző festészeti világba.
Aki teheti, látogasson el a pécsi Nádor Galériába, hogy részese legyen ennek a gesztusok, formák, felületek, színek adta különleges művészeti élménynek. Augusztus 21-én PAF festészete Cselényi Eszter divattervező kollekcióján elevenedik meg egy rendhagyó performance keretében, majd augusztus 28-án Jász András jazz szaxofon művész és a Zsirai Pincészet közreműködésével zene, képzőművészet és bor kapcsolatát ismerheti meg a közönség.
írta: Máté Zsófi
fotó: Panamy
PAF kiállítása technikai okok miatt március 27-én és 28-án zárva lesz, viszont örömmel értesítjük Önöket, hogy a kiállítást április 25-ig meghosszabbítjuk. Változatlan nyitvatartással várjuk látogatóinkat.
Megnyitó: 2013. szeptember 20. (péntek) 18h
„Paulikovics Iván szobrai elé;
Különös, és – megítélésem szerint – igen fontos hely illeti meg az élő magyar szobrászok sorában Paulikovics Ivánt. Két ritka tulajdonsága jelöli őt erre a polcra. Az egyik a sajátos, karcos humora, helyesebben mondva, az iróniája, melyet bőséggel áraszt át minden szobrába. A másik a virtuóz formáló-tudása, amivel a szobrait beletáncoltatja a térbe.”
Vannak, persze sokan, akiket éppen ez a két tulajdonság szokott igen megbosszantani. Ők a komoly arccal ácsorgó, nyugodt figurákat szeretik, akik mindkét lábukkal jó erősen nyomják a földet, kezüket szépen, illedelmesen testükhöz zárva (esetleg a lelkesültség jeleként magasba csapva) tartják, s illedelmes, rendezett a ruházatuk (munkásruhájuk, egyenruhájuk, öltönyük vagy díszmagyarjuk, mikor minek van keletje).
Paulikovicsnak ilyen szobra nincs. Viszont az ő Széchenyije élő és szenvedő ember lett, amikor megmintázta (Széchenyi Döblingben). És Karinthy Frigyes is alighanem elégedett volna az emlékművével, mely a róla elnevezett budai út végén áll egy kis parkban. Sőt, Ferenczy István megidézett Pásztorleánykája is milyen helyénvalóan tud kuporogni a klasszikus talapzat helyett azon a fölöttébb polgárias díványon, amit szobrászától kapott. És mennyire hogy otthon van a talapzatául szolgáló kövön – vagy egy másik munkát idézve meg magunknak: a vízből kiemelkedő nagy-erős női fél-akt kezében – Paulikovics bronzból mintázott vitorlása.
Szeretném, ha nem értenének félre – de néha az az érzésem, hogy Paulikovics Ivánnak inkább lett volna otthona a barokk korban, mint a maiban. Igaz, az iróniáját akkor se tűrték volna szívesen, de annyi mozgást, amennyit az általa teremtett bronz (néha kerámia, vagy fa) szobortestek megkívánnak maguknak, csak akkoriban engedélyezett a korstílus.
Visszaröpíteni persze mégse próbáljuk. Vegyük tudomásul a tényeket, hogy Paulikovics Iván:
– 1972-től 1977-ig járt a Képzőművészeti Főiskolára, és ott (fontos: ilyen növendék csak az ő keze alól kerülhetett ki) Somogyi József volt a mestere.
– 1980-tól 1983-ig Derkovits ösztöndíjas volt (s ösztöndíjasként évjáratának legjobbjaként tartottuk számon).
– Idestova huszonöt évet átölelő pályája során ugyanennyi nagy, köztéri szobrot, továbbá számos kisplasztikát és érmet formált.
és örvendjünk az idő szeszélyének, mely épp ide helyezte őt, a mi korunkba és a mi körünkbe.”
Horváth György
művészettörténész