2020_ papír festmények 

 

3030_ papír festmények 

 

5025_ vászon festmények

 

5050_ vászon festmények

 

 

9050_ vászon festmények

 

9090_ vászon festmények

 

15050_ vászon festmények 

 

15090_ vászon festmények 

 

Bellák Gábor megnyitó beszéde:

Bekezdések egy kiállításmegnyitóhoz

PAF 2025. szept. 27. Társalgó Galéria 

• Kontinuitás. Magyarul folytonosság, folyamatosság. 
• Hogyan értelmezzük ezt a fogalmat egy festői életmű tekintetében?
• A legtriviálisabb értelmezés az, hogy mivel a művész szorgalmasan dolgozik, munkásságának alkotásai folyamatosan bővülnek a későbbi képeivel, hiszen eleve van egy kontinuitás a tegnapi, a mai és a holnapi művek között. 
• A folyamatosságnak azonban nemcsak ideje van, hanem tartalma is. Ha tegnap zöld tájképeket festek, ma kockás pöttyöslabdákat, holnap pedig majd koromfekete üres vásznakat, akkor ezt nehéz koherens művészi programnak, az életműben megnyilvánuló kontinuitásnak tekinteni. Sokkal inkább kapkodásnak, útkeresésnek, vagy akár tartalmatlanságnak is. 
• Az igazi, tartalmas kontinuitás akkor figyelhető meg, ha az egymást követő dolgok egy kicsit mindig tovább értelmezik, tovább gondolják a korábbi dolgokat; szinte ráépülnek az előzményekre, sőt képesek értelmezni is egy egymást. 
• A régiek fényében pontosabban látjuk az újakat, az újak ismeretében pontosabban értjük meg a régieket is. 
• Áttekintve a PAF eddigi munkáit bemutató albumokat, s ismerve ennek a kiállításnak az anyagát is, bátran kijelenthetjük, hogy egy igazi, tartalmas művészi formálódásnak lehetünk tanúi. Megvan tehát az a bizonyos kontinuitás. 
• De van itt egy másfajta kontinuitás is. A kiállítás rendezésének köszönhetően szépen megfigyelhető, hogy az egyes művek, kettes-hármas csoportokba rendeződve maguk is egy kiállításon belüli kontinuitást képeznek. Formai rokonságokat észlelünk, hasonló megoldásokat, s szinte szemünk előtt alakul, bomlik ki egy-egy kép világa. 
• Miből áll PAF festői világa? Megpróbálok egyszerű választ adni rá: az anyag, vagyis a festék háromféle megmunkálásából. 
• Mindegyik képén látjuk és érezzük az anyag zabolátlan, szinte a maga erejéből formálódó alakulását. A kifröccsenő és lecsurgó festék erejét és gravitációs tehetetlenségét. Ez tulajdonképpen már önmagában is szép, mert a teremtés ősi gesztusát idézi meg. Szinte az első napot, a sötétség és a világosság kettéválasztását. Van, ahol van festék, van, ahol nincs. Egy igen és egy nem. 
• Az Úr azonban szerencsére nem állt meg az első napon, hanem úgymond teremtett tovább. Formákat és életeket teremtett a világba. Ez az anyag megmunkálásának a második fázisa. Nem engedem, hogy a festék csak úgy folyjon, csordogáljon össze-vissza, hanem hozzányúlok. Szinte mindegyik képen megjelenik egy szélesen, lendületesen húzott ívelt sáv. Olykor a festék elkenését, vagy inkább elrendezését látjuk. Szép, absztrakt gesztusok ezek, miközben érezzük rajtuk a teremtő, az alkotó kezet. Természetesek, színesek, s úgy formálódnak, mint az érzéseink, hangulataink.  
• S van az anyag alakításának, a festmény létrehozásának egy harmadik fázisa is. A pont kitétele az „i”-re. A megnyugvás, amikor a teremtő azt mondja, hogy ez így rendben van. Ebben a harmadik fázisban gondosan húzott egyeneseket látunk: értelmes geometriát az érzelmek viharában, vagy az őskáoszban. A tiszta gondolat nyomát, a józanságot, a rendet. 
• A mindig föl-fölbukkanó egyenesek mellett ezt a megnyugtató rendet sugallják a képekbe metszett, úgymond fényablakok. Sugárzó fénydobozok, melyeket tiszta egyenesek határolnak. 
• Azt látjuk tehát, hogy ezek a művek bizonyos értelemben az alkotási folyamat kontinuitását is képesek megjeleníteni. Az ős formálódást, a nagy gesztusokkal kijelölt formákat, a színek színjátékát, s végül az utolsó mozdulatok fegyelmét, amikor már nem remeghet a kéz. 
• De azt is látjuk, hogy e stabil egyenesek sokszor az érzelmesebb gesztusok által fedetten jelennek meg. Hol a rend, ha egyszer az értelem, egyszer meg az érzelmek uralják a kompozíciót? 
• Igen, és az is lehet, hogy épp az ősgesztus, a szétfolyó festék temeti maga alá a fegyelmezettnek induló tiszta egyeneseket. 
• Sokkal pontosabbak vagyunk tehát, ha azt mondjuk, hogy a műalkotás mindig befejezett egész. Nem egyetlen motívum, nem egyetlen gesztus szabja meg milyenségét, hanem inkább a kidolgozás minősége, s az, amit valahogyan mégiscsak a mű erejének, hatásának nevezhetünk.  
• Okkal kérdezhetik meg, hogy ha már ilyen szépen megépítettnek látszik ez a kontinuitási ív, akkor mi jön ezután? Hová folytatódik PAF művészete? Hazatér a megnyitó után, s milyen képet akar másnap festeni? Ezt nem tudjuk, ezt talán ő sem tudja. 
• Én mindenesetre látok egy utat. A 9090-61, 62, 63-as számú képeken egy olyan gondolkodás jeleit látom, melyben – ha nagyon egyszerűen mondom – a fehér alap, a fehér képsík kap hangsúlyos szerepet. A cél pedig nem a képfelület „befestése”, hanem az ürességek, a csöndek kiemelése éppen a kevés színnel, kevés gesztussal megfestett kisebb formák révén. 
• De természetesen mindenhonnan van út továbblépni. Nem kötött pályán mozgunk, hanem szabadon. 
• S ahogy az előbb a „i”-re tehettük ki a pontot, akkor most, a mondat végére jár a pont. Vége. Ennyit akartam mondani, de! 
• De inkább egy kettőspontot helyezek el a mondadóm végére, érzékeltetve, hogy még van tovább. De ez már nem rajtam, hanem a művészen, és Önökön, a látogatókon és nézőkön múlik.