ART IS FUN… OUR GALLERY IS THE EXTENDED VERSION OF YOUR LIVING ROOM

Rovataink:

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

In The Focus

In The Focus

In The Focus

In The Focus

IN THE FOCUS…

IN THE FOCUS…

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

In The Focus

Gyémánt László „Külvárosi szerelőműhely (Philadelphia)” című festménye realista városrészlet, amelyet olvashatunk Paul Cézanne tájképről szóló gondolatával: hiányzik róla az ember, miközben teljes mértékben az emberről szól. Az ottfelejtettség érzete uralja a képet, amelynek megtestesülései pusztuló műhely vagy a gazdátlan autó. Ezek adják a festmény alapanyagát, s értelmezhetőek lehetnének egy társadalmi osztály, egy miliő, egy életszínvonal tárgyi világaként. Csakhogy Gyémánt szenvtelen, szándékoltan mélység nélküli ábrázolásmódja eltávolít attól a mögöttestől, amelynek e tárgyak volnának a kivetülései. Nem utalnak vissza egy nagyobb kontextusra, nem válnak egy nagyobb valóság jeleivé, általuk nem vezet út az egyes emberekhez, akikhez tartoznak. Ami Gyémánt László „Külvárosi szerelőműhely”-én ott van, valójában azt mutatja meg, ami hiányzik. Mindez túlmutat az ember tárgyi világától való elidegenedésén, és egyenesen a belső és külső visszafordíthatatlan széttöredezettségét ragadja meg képileg, hideg és kérlelhetetlen precizitással.

fotó: Misi

írta: Máté Zsófi

Külvárosi Szerelőműhely, Philadelphia (50×70 cm, olaj, vászon, 2009)

Kulvarosi szerelomuhely _ Philadelphia (50x70 cm, olaj, vaszon, 2009)

In The Focus

Incze Mózes „Kimaradt pillanat” című festményén összesűrűsödött az idő. Mozdulatlanság uralkodik mindenen, az előtérben ülő alakon, az előtte álló kövön. A mögötte gomolygó fellegek és porfelhők, az élettelen szürke test, a fehér tollpihe, finoman lebegnek, de a bennük érezhető feszült állandóság nem enged mozgást számukra. Kimerevedtek a fények és az árnyékok, a testek, a ruha redőzete.

A központi figura előtt fekvő homokóra ad hírt az egész képet belengő sejtelemről: a festményen megállt az idő. Ebbe az apró, kerekded tárgyba zárta Incze az időbeliséget. A homokszemek pergése az óra helyzete miatt lehetetlen.

Az idő múlásának felszámolása felveti a kérdést: mi az a kimaradt pillanat, amelyre a festmény címe utal? Lehet-e egyáltalán pillanatokról beszélni, ha az idő nem zajlik, ha a pillanatnyi mostok láncolata megszakadt?

A kulcstartóra erősített homokóra ténylegesen a festmény kulcsát jelenti. A bekötött szemű alak kezében pihenő fényképezőgép lencséje is erre irányul. A kép teréből kiemelkedő felület szélén fekszik, ha lebillenne onnan, újraindulhatna az idő folyása, a világ alakulása, a kép szereplőinek élete is. Talán erre a pillanatra vár a fotós, ezt a sorsfordító momentumot akarja magáévá tenni. A homokóra elmozdulásának reményét fenntartják a lágy ecsetvonások, de a gépet szorító ember vaksága ugyanakkor fel is számolja ezt. Nem láthatja majd meg az esetleges változást, nem lesz kiútja ebből a zárt térből. Azt a sűrű időtlenséget, amely Incze Mózes festményére nehézkedik, talán csak József Attila soraival lehetséges megragadni: „Kék, piros, sárga, összekent/képeket láttam álmaimban/és úgy éreztem, ez a rend-/egy szálló porszem el nem hibbant.”

photo: Misi

írta: Máté Zsófi

Kimaradt pillanat (190×140cm, olaj, vászon, 2011)

Kimaradt pillanat (190x140 cm, olaj, vaszon, 2011)

In The Focus

PAF „Champagne” című festménye több tucat festékréteg mögé rejti titkát. Játékba vonja a nézőt, aki a látható és a mögöttes között kénytelen mozogni. A képnek kényszerítő ereje, ami elvárja, hogy rekonstruáljuk mindazt, amit a festő elfedett a szemünk elöl. A „Champagne” esetében ez a tendencia a figurán keresztül valósul meg. A kép hátteréből kinyúló női kézről nem tudhatjuk, hogy tartozik-e hozzá test is. Ez a kételkedés teremti meg a művel való együttjátszást. Nem tudunk belenyugodni abba, hogy a látvány, ami a kép által adott számunkra- nem az, amit valóban látnunk kéne.

A festmény címéül szolgáló pezsgő az ünneplés kelléke, érthető annak jelképeként is. Képileg a poharat görcsösen szorító kézfej az alkotás fókuszpontjául szolgál, hiszen a tárgy az egész művet átívelő élénkpiros gesztus kiindulópontja.

PAF pezsgőspohara üres. Felfelé ömlik belőle egy nagy erejű vörös gesztus. A hiányos figura alkarjára rácsorgó kékek elfedik a bőr színét. A képen zajló folyamatok eluralkodnak a kép tárgyán. Idegenként mutatnak valami jól ismertet, lehetetlenné tesznek valami könnyedet.

írta: Máté Zsófi

PAF – Champagne (100×100cm, vegyes, fatábla, 2013)

Champagne_honlap (100x100 cm, vegyes, fatabla, 2013)

 

In The Focus

 

Szabó György „Katedrális” című műve egy önmagát megalkotó és fenntartó organizmus. A viaszveszejtéses technikával készült szobor minden eleme kapcsolatban áll, egymásra utaltságukból pedig szükségszerűség adódik ott, ahol első ránézésre esetlegességet feltételezünk. Szabó György konstrukciójának nyúlványai – főként a magasba törő tornyok esetében- úgy fonódnak egymásba, mintha egy testet összetartó ízületek volnának. A bronzépítmény kiküszöböl minden statikusságot, élő szerkezet, amelynek összes részlete kihat az egészre, törékeny egyensúlyt létrehozva. A katedrális-jelleget Szabó György az ilyen épületekre emlékeztető elemekkel teremti meg, ám át is értelmezi ezeket. Amit látunk, az jól ismert építészeti jegyek puszta lenyomata. A „Katedrális” című konstrukció szakralitást konnotál, de annak csupán maradványát tartalmazza. Ez a hiány teremti meg azt a megfoghatatlan komorságot, amely körüllengi Szabó György szobrát.

Katedrális (180x22x20 cm, viaszveszejtéses bronz, vas, mészkő, 2009)

Katedralis Katedralis reszlet

IN THE FOCUS…

Csáki Róbert „Éjszakai szivárvány” című festménye valami megfoghatatlan ambivalenciát hordoz magában. A meleg színű, nyugalmas előtérben arctalan, színes alakok tekintenek a háttér felé, mintegy belső keretet alkotva a képen. A lábuk előtt elterülő vakító fehérségű városban mintha megfagyott volna az idő, egyedül az épületvázakra emlékeztető alakzatok nyújtóznak a sötét égbolt felé. Állványzatok csillagképpé, fogaskerekek égitestté alakulnak át. Odalent egy szürke ember ácsorog, nem láthatja azt, amit a tarka rongyokba burkolózott csoport igen: egy halvány szivárvány felsejlését az éjszakában. Nem tudhatjuk, hogy a figurák távoznak, vagy éppen belépni készülnek ebbe a képtelen térbe, kicsoda az baljóslatú szürke figura, ahogy azt sem, hogy milyen ez a fényes, idegen világ. Csáki Róbert festményén mégis minden bizonytalanságot, minden fenyegető állandóságot felold a pislákoló csillagok és a tünékeny szivárvány látképe, amely a maga egyetemességében is oly pillanatnyinak, annyira eviláginak tűnik.

Csaki_Ejszakai szivarvany (92x115 cm, olaj, vaszon, 2008)

IN THE FOCUS…

Új sorozatot indítunk,  IN THE FOCUS… címmel.

Kéthetente hétfőn, bemutatunk egy-egy Mesterművet a galéria művészeinek az alkotásaiból. A művekről Máté Zsófi bölcsész hallgató ír rövid bemutatót. Ebben a sorozatban, nagyobb felbontású kép tekinthető meg a műről.

 

Egy majd két méter magas és három méter széles vászon előtt állva az ember általában zavarba jön, igyekszik egyszerre látni részleteket és egészet. Balázs Imre Barna Flux … című festményén a lüktető gesztusok rendszere egyszerűen magába ránt. Túl közel vagyunk ahhoz, hogy távol tudjunk maradni.

Az árnyalatokban gazdag gesztusrétegek a kép egyes részein nagy erővel nehézkednek a felületre, másutt könnyeden lebegnek, vagy éppen sejtelmesen gomolyognak rajta. Kölcsönhatás lép fel köztük, alakítják egymást. Hideg és meleg színek együtthatva összeférhetetlen érzéseket váltanak ki, majd teljes, tiszta rendet hoznak létre bennünk és a képen egyaránt.

Balázs Imre Barna mesterművén mozdul a mozdulatlan és láthatóvá, észlelhetővé válik az elképzelhetetlen.

Balázs Imre Barna – Flux 57 (190×290cm, olaj, vászon, 2013)

 

bib flux57

Visszaugrás a navigációhoz